2015. november 19., csütörtök

35. fejezet: Amber újra játszmában

*Amber szemszöge*
Tegnap Alyss elájult, de ma minden oké és nyalják-falják egymást Castiellel. Celine próbálja elfogadni ezt a tényt, de szerintem nem lehet. És őszintén? Nem is akarom elfogadni! Ha már ilyen jóba lettem Celine-el akkor ideje egy kicsit kihasználnom a helyzetet...! Alyss tudtán kívül elég sokat tett ellenem! Hogy mit? Gazdag, sztár, jól énekel és mindenki szereti! És ha ez nem lett volna elég akkor elvette az ÉN Castielemet! Már általános óta bele vagyok zúgva és most eljutottam addig a pontig, hogy segítsek neki azért, hogy belássa, hogy csak én kellek neki és egymásnak teremtettek. Celine kint ült egyedül a padon és egy krimi könyvet bújt. Én leültem mellé és lehajtottam a fejem.
- Amber? Mi a baj? - csukta össze a könyvét és megfogta a vállamat.
- Én... Aggódok! - nyögtem ki. Tökéletesen színészkedtem és Celine láthatólag be is vette.
- De miért? - nézett rám nagy szemekkel és elkezdte simogatni a hátamat.
- Tudod... Alyss miatt... - itt Celine már teljesen rám koncentrált. -Tudod annyira fura, ami tegnap történt és mintha Castielnek köze lenne hozzá és hát... nem szeretném, ha Alyss is úgy járna mint Deborah. Castiel teljesen kihasználja! Gondolom te is észrevetted, hogy színészkedik... - a számból csak ömlöttek a hazugságok. De jó cél érdekében teszem, nem?
Celine elengedett és egy kicsit nézett a semmibe. Majd felém fordult és belenézett a szemembe. Aztán... Hirtelen felpattant!
- Igazad van! Mind végig annyira tudtam! Az a szemét!
Én hevesen bólogattam majd megfogtam Celine kezét és lehúztam magam mellé.
- Jaj, annyira örülök, hogy te is látod!
- Most mit csináljunk? - kérdezte Celine mosolyogva.
- Nos, te ne aggódj semmin! Elszakítjuk egymástól Castiel-t és Alyss-t!
Még pár percig ujjongtunk majd berohantam a wc-be. Ledobtam a táskám és ráhajoltam a csapra és néztem magam a tükörben.
Celine-t tényleg kedvelem, de egyszerűen muszáj volt, hogy megtegyem. Ebben a pillanatban benyitott Charlott az én egyik legjobb barátnőm akit mostanában lehet egy kicsit elhanyagolok.
- Tényleg megérte? - állt meg előttem csípőre tett kézzel.
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Hát persze, hogy megérte!
- Igen? Belegondoltál már abba, hogy mit teszel? - kezdett el anyáskodni amiből köszönöm szépen nem kérek.
- Képzeld el többször is mint gondolnád! - kezdtem el kiakadni. - Ha igazi barátnő lennél, mint Li akkor segítenél és támogatnál!
Charlottal pár másodpercig farkasszemet néztünk majd sóhajtott egyet és mellém lépett.
- Ahogy akarod... Támogatlak és segítelek mindenben!
- Komolyan?
- Igen! - majd átkarolt, - A legjobb barátnőm vagy szóval itt az ideje, hogy kiálljak melletted.
Charlottal még egy kicsit beszélgettünk majd ott hagyott én pedig néztem magam a tükörben.
Egy képet képzeltem el magam előtt amikor Castiel, rá jön, hogy engem szeret.
 <-- Amit képzeltem
Igen Castiel belém fog szeretni és együtt fogunk romantikázni!
 <-- - Charlott

2015. szeptember 10., csütörtök

34.fejezet: Hol vagyok? Part 3

*Castiel szemszöge*
Alyss még mindig nem kelt fel... Nagyon félek, hogy maradandó sérülést szerzett-e...! Emma kint ült a padon él Armin simogatta a haját.
- Minden rendben, lesz... Alyss erős lány! - biztatta Armin Emmát.
- Igen, de... mikor fog fel kelni...? - sóhajtotta Emma.
- Nem sokára... - ölelte meg Armin Emmát. Aranyosak voltak együtt... Bárcsak engem is megnyugtatna valaki. De Lysander nem tud mert ott maradt az eszméletlen Alyss-al a suli nővérnél. Én is ott maradtam volna, de egyszerűen képtelen voltam rá. Rá néztem Celine-re... Iris, Rosalya, Amber és Li nyugtatgatta. Ez nem állapot! Ott gyülekezik a suli előtt egy rakás újságíró és fotós!
*Alyss szemszöge*
- Fiúk! Nem akarok közbe szólni, de haza kell jutnom!
- Ez sajnos, nem ilyen egyszerű... - nézett rám Valkyon... együtt-érzőn (?) - Először ki kell tanálnunk, hogy hogyan és miért kerültél ide...
- Mi az utolsó emléked? - nézett rám Nevra.
- A barátaimmal sétálok... de hova...? Talán ki az udvarra...
- És aztán? - nézett rám Valkyon.
- És aztán... - itt megfájdult a fejem. Nagyon, nagyon fájt! Ezért lehunytam a szemem és megpróbáltam minden erőmmel vissza emlékezni. - Valaki... valaki megragadott! És... Neki vágott... egy fának!
Amint ezt kimondtam úgy éreztem összeesek és feketeséget láttam magam előtt.
Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, Lysandert láttam meg aki felém hajolt és nézett engem.
- Alyss! - kiáltotta megkönnyebbülten és... magához ölelt (?). De... hogy kerültem vissza? Hol van Nevra és Valkyon? Meg az a kék hajú srác,Ezrael? Nem értem...!
*Castiel szemszöge*
Benyitottam a szobába ahol, az eszméletlen Alyss pihent. De most változás volt bent...! Alyss nem volt eszméletlen... Lysander ölelgette. Lysander elengedte Alyss-t és rám nézett én pedig boldogan oda szaladtam Alysshoz.
- Hála égnek! - öleltem meg Alyss-t. Alyss pár másodperc múlva visszaölelt.
- Elnézést fiúk... - szólalt meg mögöttem a nővér. Erre elengedtem Alyss-t. - Meg szeretném vizsgálni a hölgyet...!
- Persze... - bólogattunk Lysanderrel és leültünk. Egy idő berontott Celine, Emma, Armin, Iris, Rosalya, Li, Amber, Viola, Kim, Kentin, Alexy... Mindenki boldog volt, hogy Alyss felébredt...!
- De... mi történt? - kérdezte Alyss miután a nővér megvizsgálta. - Az utolsó emlékem, hogy valaki hozzá vág egy fának...
- Ezután pedig több óráig voltál kiütve... - bólogatott könnyeket törölgetve Viola. Az elmúlt pár hétben nagyon megkedvelték egymást Alyss-al.
- Egész végig itt feküdtem? - döbbent le Alyss.
- Igen... Miért? - kérdezte Kim.
- De... én... a varázs világ egyik legnagyobb városában jártam!
- Mi? - nézett Celine furán.
- Eldarya-ban jártam! Ott találkoztam, Nevra-val, meg Valkyon-nal!
- Talán... talán csak álmodtad... - nézett Emma Alyss szemébe.
- De olyan valóság szerű volt... - hajtotta le a fejét Alyss.
- Sok álom olyan mintha valóság lenne.. pár már megtörtént esemény,vagy megfog történni... mindegyiknek van egy jelentése... De pár csak a képzelet szüleménye... - magyarázta Lysander.
Én megöleltem Alyss-t.
- Minden rendben lesz... - majd suttogóra fogtam a hangom, úgy hogy csak Alyss hallja - Szeretlek...
- Én is téged... - suttogta Alyss.

33.fejezet: Hol vagyok? Part 2

*Castiel szemszöge*
Alyss-t levittük a suli orvoshoz majd idegesen és aggódóan sétáltam az udvaron amikor valaki... rám ugrott(?)!





















<-- Ahogy (én rám) Castielre ugrott valaki


- Mi a...? - lepődtem meg.
- Kinyírlak! - kiáltotta a lány aki rám ugrott. És az a lány nem más volt mint... Celine!
- Mert? - értetlenkedtem.
- Összejöttél, Alyss-al és már is baj történt! Mindenkire bajt hozol! Majd őt is elüldözöd?
- Nem az én hibám ami történt! Inkább azzal kéne kiabálnod, aki hozzá vágta Alyss-t egy fához!
- Biztos valami elvetemült haverod volt a bandából! És tudod miért? Mert nincs énekesetek, ugyanis Emma kiszállt a hülye bandátokból!
- És emiatt miért vágná valaki fához Alyss-t? - kiáltottam Celine-nek.
- Mert mind elvetemült, idióták vagytok!
- Nem én ugrottam rá valaki hátára és ordítozok vele, az udvar közepén! - amint ezt befejeztem körülnéztem én és Celine is. Mindenki minket bámult... Gratulálok!
*Alyss szemszöge*
Nevra-val több órát gyalogoltam szerintem amikor végre megállt egy nagy kapu előtt...
 <-- Nevra
- Üdvözöllek,Eldarya legbiztonságosabb helyén! - nyitotta ki a kaput Nevra és egy gyönyörű kertet láttam a kapu mögött. Mosolyogva beléptem a kertbe. Nevra becsukta a kaput és mosolyogva figyelte ahogy forgatom a fejem és gyönyörködöm a kertbe.
- Na gyere! Még lesz időd, gyönyörködni...! - mosolygott Nevra és belém karolt. Gyönyörű helyeken sétáltunk majd bementünk egy nagy barna ajtón. Ez volt az előcsarnok...
- Nevra... Ki van melletted? - állt meg előttünk egy erős, sárga szemű hosszú fehér hajú srác.
 <-- A fiú (akinek a neve Valkyon)
- Ő itt Alyss! Ember...
- Ember? - döbbent le a fehér hajú. - Hogyan kerültél ide?
A fehér hajú srác szeméből semmilyen érzelmet nem tudtam, kivenni.
- Én is ezt szeretném megtudni... és ne aggódj! Nem akarok semmi rosszat nektek... Hogy hívnak?
A fehér hajú srácot meglepte a "merészségem" és az hogy mennyire egyenes vagyok.
- A nevem Valkyon. - hajolt meg. - Harcos gárda vezetője.
- Harcos gárda? - néztem Valkyon-ra és Nevra-ra értetlenül.
- Még nem meséltél nekik, a Gárdákról? - nézett Valkyon Nevra-ra.
- Nem nagyon... De Valkyon! El kéne kerülnünk Ezrael-t! Tudod, mennyire szeret pletykálni és bajt okozni... - túrt bele a hajába Nevra.
- Persze, ez természetes... - bólintott Valkyon. Majd megjelent egy kék hajú, vigyorgó zöldeskék szemű fiú.
 <-- Ezrael
- Emlegetett szamár... - sóhajtott Nevra. Szóval ez a kék hajú fiú, Ezrael.
- Egy ember? Mit keres itt? - nézett rám vigyorogva. A srác megrémisztett... volt valami fura a mosolya mögött.
- Nem emlékszik, hogy került ide... - sóhajtotta Valkyon.
- De nem kell mindenkinek elmondani! - nézett Nevra Ezrael-re jelentőség teljes szemekkel.
- Naa, fiúk! Mit gondoltok ti rólam? - vigyorgott Ezrael, majd meghajolt előttem. - Becses nevem Ezrael.
- Az én nevem, Alyss. - mondtam halkan. Na, mi történt velem? Megijedtem egy fiútól?


32.fejezet: Hol vagyok? Part 1

*Castiel szemszöge*
Az óra végére Alyss nem jött vissza a terembe szóval eldöntöttem, hogy megkeresem. A tanárnő kiment a teremből és... Alyss meg be jött a terembe. Nos, ennyit a kereső akcióról.
- Kimegyünk az udvarra? - kérdezte Alyss mosolyogva.  Tehát én, Alyss, Lysander, Viola, Kim, Alexy, Kentin, Armin megindultunk az udvar felé és út közbe hozzánk csapódott Emma. Alyss elöl sétált. Majd... egy kapucnis srác akinek nem láttuk az arcát megragadta és neki csapta a fának. Neki dobta... Semmit nem tehettünk és srác el illant a sok diák között. Én ijedten szaladtam Oda Alyss-hoz aki vérzett.
- Alyss!! Alyss!! - kiáltottam és az egész udvar felénk fordult. Alyss szeme csukva volt... nem válaszolt...
*Alyss szemszöge*
Fel keltem a földről. Au! Miért fáj ennyire a fejem és... hol vagyok?
Körülnéztem és egy sötét, ijesztő erdőben találtam magam. Mit keresek én itt?
 <-- Az erdő
Na jó... nem állhatok itt tétlenül! Keresnem kell valakit vagy vissza utat a városba. Ezzel megindultam. Hidegnek és üresnek éreztem magam. Éj fekete hollók voltak a fák tetején, és néha a szellő megmozgatta a fák leveleit, Jesszusom... Nagyon félek! De... ez csak egy erdő! Rengeteg ideig sétáltam az ijesztő erdőbe majd megláttam valakit. Egy lányt...
 <-- A lány az erdőben
-  Hé! - kiáltottam neki és elkezdtem integetni. Erre a lány eltűnt... Mi a?
Hirtelen megálltam... Vagy káprázott a szemem vagy megbolondultam! Valami nem jó...! Hátrafordultam és elsikítottam volna magam... valaki ott állt előttem és befogta a számat, hogy ne hallatsszon, hogy sikítok.
- Azért nem vagyok ilyen ronda, hogy sikítanod kéne...- mondta fej csóválva a srác. Éj-fekete haja volt, világos lila szeme és az egyik szemét eltakarta egy "szemtakaró" mint ami a kalózoknak van. Szép lassan elvettem a kezét a számról.
- Most komolyan... - sóhajtottam megkönnyebbülten.  - Egy ijesztő erdőbe vagyok, azt se tudom hogy kerültem ide, azt se hogy hol is vagyok pontosan, előbb egy ijesztő kislány eltűnt és most te egy ismeretlen itt álltál mögöttem és észre se vettem, hogy mögöttem álltál. És akkor szerinted a kinézeteddel fogok foglalkozni?
- Hát... Jogos... - mosolyodott el a fiú. - Nem egy szerencsés helyre kerültél... Gyere, kövess és segítek neked!
A srác elindult, de aztán észre vette, hogy nem mozdulok meg.
- Nem megyek sehova egy idegennel! - csóváltam meg a fejem. Valahogyan ösztönösen megbízok a srácban, de szeretném ha megerősítené, hogy jobb ha vele megyek.
- Ahogy akarod... itt maradhatsz ebben a sötét erdőben egyedül vagy követhetsz engem... Bár... nem hiszem, hogy sokáig egyedül lennél...! Talán visszajön az ijesztő kislány...! - itt a srác bele nézett a szemembe. A szeméből azt olvastam ki, hogy : "Na most már meggyőztelek?" És igen teljesen meggyőzött.  Sóhajtottam egyet és mellé léptem, aztán pedig megindultunk ki az ijesztő erdőből. Rengeteg dolog kavargott a fejemben...
- És öhm... Mi is a neved?
- Nevra... És a tiéd?
- Alyss... - válaszoltam halkan. Na jó! Alyss szedd össze magad! - És el mondanád, hogy hol vagyunk...?
- Hamarosan kiérünk a "Démonok erdőjéből"... Ami Eldarya-ban van.
- Eldarya...?
- A varázs világ egyik legnagyobb területe. Te pedig... ember vagy? - nézett rám Nevra óvatosan.
- Igen... de... hogy mehetek vissza a varázs világból az...én világomban?
- Erre még nem tudok választ adni... - sóhajtotta Nevra.

2015. szeptember 4., péntek

31.fejezet: Dake próbálkozik

*Alyss szemszöge*
Ma hétfő van és az azt jelenti, hogy kémia óra.
- Gyerekek! Új ültetési rend lesz mert túl sokat beszéltek az órán! - hadarta a tanárnő miközben bejött. Mindenki fúj-olt de nem hatotta meg. Szóval búcsút mondtam Castiel,Lysander és Violának. Ez gonoszság!
- Akkor mondom:
Celine, Amber,Armin,Kim
Li,Peggy,Nataniel,Iris
Rosalya,Carla,Dajan,Melody
Charlott,Viola,Castiel,Lysander
Alexy,Kentin,Alyss,Dake ....
(A többieket nem írom most le)
Dake mellé kell ülnöm??!! Neee!!
((This totally started off as a palette challenge thing, but decided not to do things that way. &gt;: Dake’s hair is SOOO fun though! 
Dakota &copy;Chinomiko)) <--- Dake
Nagy nehezen helyet foglaltunk a négyes asztalnál a fiúkkal. Az órán a tanárnő monoton hangon hadart amikor Dake megfogta a vállam. Én pedig  felé fordultam. Mit akar ez?
- Jól nézel ki ma Alyss! Talán tudtad, hogy egymás mellé fogunk ülni? - villantotta Dake az 1000 wattos mosolyát.
Végignéztem a kinézetemen. Egy piros pulóver,egy  farmer és egy csizma.
- Ezen a dumán még dolgozz egy kicsit! - sóhajtottam és visszafordultam a tanár felé.
- Hé! - fordított vissza Dake. - Alapból jól nézel ki! Főleg fehérneműben!
Én pedig rögtön vörös lettem.
- Kuss! - ezután próbáltam arra koncentrálni amit a tanárnő mond. De Dake megint oda fordított magához.
- Kéreted magad? Jó oké... egyenes leszek! Szívesen megnéznélek fehérnemű nélkül is! - erre még vörösebb lettem és nem tudtam, hogyan kezeljem ezt a helyzetet.
- Hagyjál már békén! - suttogtam.
- Dake kell egy pofon? - szólt oda mérgesen Kentin Dake-nek. Kentin gyerekkori barátom, ahogyan Celine-nek és Emmának is.
Én nem bírtam tovább, szóval jelentkeztem.
- Igen,Alyss? - szólított fel a tanárnő.
- Tanárnő, kimehetnék a mosdóba?
- Persze! - és ezzel kimenekültem a teremből.
*Castiel szemszöge*
Oh, hogy Dake...! Nem tudom mit mondott Alyss-nak csak láttam, hogy idegesíti majd Kentin rászól Dake-re és Alyss gyorsan elmenekült. Áh, tudtam, hogy nem jó ez a ruha ami rajta van! Egy testhez simuló piros pulóver, egy farmer ami jól kiemeli hogy jó hátsója van, és szexy csizma. plusz a gyönyörű szép arca... Áh! Persze, hogy mindenki őt nézi! De... aztán Alyss az enyém és hétvégén is "jól elszórakoztunk"! Khm... nevezzük így! Nos, Dake kinézetén lehet, hogy megint "javítanom" kell!

2015. szeptember 2., szerda

30.fejezet: Pár héttel később (+18)

*Castiel szemszöge*
Pár hete járok Alyssal. Azóta persze jobban megismerkedtünk, elkísértem egy csomó koncertre,segítettem neki a dal írásban stb. Mindenki tudja, hogy én vagyok a híres Alyss-nak a pasija és ez nincs is ellenemre, mert legalább mindenki tudja, hogy kitől féljenek, ha rámozdulnak Alyss-ra. Csak az a gáz, hogy még mindig minden újságírót érdekli a magán életünk. És pár hét után már csak lehetne valami "intimebb".
*Alyss szemszöge*
Amber a fejembe ültette ezt a hülyeséget és most nem tudom kiverni a fejemből. Tényleg eljött ennek az ideje már?
/Este/
Épp feküdtem az ágyban és nyomogattam a telefonom amikor Castiel beugrott mellém. Én ijedtem félre dobtam a telefont.
- Megijedtél? - hajolt felém Castiel és adott egy puszit a homlokomra.
- Bombának képzeled magad? - mosolyogtam Castielre.
- Inkább te... "Bombázónak"! - csókolt meg Castiel.
- Haha...
- Ugye tudod, hogy semmit nem csinálnék veled amit nem akarsz? - kérdezte halkan Castiel.
- Castiel... ha arra gondolsz akkor akarom... - mondtam halkan és vörösen. A pulzusom az egekben volt...
- Komolyan mondod? - mosolygott rám Castiel. Én pedig bólintottam.


+18 - as rész
- Még jó, hogy senki sincs itthon! - mosolygott Castiel és megcsókolt. Eközben felültem az ágyban. Castiel egy szó nélkül leszedte rólam a hálóinget ami alatt nem volt melltartó csak bugyi. Én gyorsban el takartam magam. Castiel elvette a kezeimet.
- Ne takard el magad... - suttogta a fülembe és ezzel megint megcsókolt én pedig vörös lettem. Gondoltam most én jövök szóval le szedtem róla a ruháit... a boxerénél kicsit elidőztem mert nagyon féltem... majd leszedtem és zavarba jöttem. Jesszusom milyen béna vagyok...! Castiel is levarázsolta rólam az utolsó ruha darabot és elkezdte masszírozni a melleimet ami miatt valamilyen hangok hagyták el a számat. Majd Castiel bedugta a két ujját az én "nyílásomba". Castiel megujjazott és csókolgatta a nyakamat majd kihúzta az ujját. És megnyalta...
- Finom vagy! - mosolyodott el. Én pedig totál bénán éreztem magam... ő csinál mindent... Ezért fektettem Castielt az ágyra.
- Mit csinálsz? - mosolygott rám.
- Majd meglátod ! - és hosszasan megcsókoltam. Elkezdtem simogatni és csókolgatni majd végül nyalogattam a "farka" hegyét amitől teljesen ki volt akadva.
- Ne kínozz már... - nyögte én pedig akaratlanul elmosolyodtam. És megsimítottam a férfiasságát.
- Hát jó... - ezzel leszoptam. A szájából egyre több nyögés jött, és fejemet tolta. És egyre merészebb lettem majd bele élvezett.... a számba. Nem akartam nyápicnak tűnni és ezért lenyeltem.
Majd fordult a kocka. Én feküdtem és Castiel... kinyalt. Majd belém rakta a férfiasságát.
- Félek... - suttogtam. Castiel-en láttam, hogy nem akarja abba hagyni most.
- Nyugalom... Jó lesz! - simította meg Castiel az arcom. Lassan tolt, én pedig nyögtem. Láttam, hogy Castielnek tetszik ha nyögöm és gyorsult a tempó mindig és a nyögéseim és gyakoribbak és hangosabbak voltak.
- Mondd a nevem ha már  nem tudod tartani...
- Castiel...Castiel...Castiel...CASTIEL! - sikítottam a végén és Castiel meg én is elmentünk. Átöleltem Castiel-t és ráhajtottam a fejem a vállára. A lélegzésünk sűrű volt.
- Így elsőre elég volt... - halottam Castiel boldog hangját. Még mindig bennem volt és jól esett.
- Nagyon béna voltam... - suttogtam.
- Nem voltál az... - simogatta Castiel a hajam. - Elsőre csináltad és megvoltál ijedve... és rohadt jó voltál!
Castiel lehajtotta a fejét a melleim közé és csókolgatta őket.
- Szeretlek...! - mondtam.
- Én is téged... - suttogta Castiel.

29.fejezet: Hajfestés... Hajfestés mindenhol!



*Celine szemszöge*
Ezt nem hiszem eel!! Castiel összejött Alyss-al! Vele is azt teszi majd mint szegény Deborah-val?! És mellesleg hol a húgom? Benyitottam a szobájába és ez tárult a szemem elé:
<-- Emma és Armin
AAh, ne már! Nekem is ilyenkor kell bejönnöm... innentől kopogni fogok! Emmáék nem vettek észre ezért vissza hajtottam az ajtót és kopogtam.
- Bejöhetek?
- Igen! - halottam Emma hangját és kitártam az ajtót.
- Mióta fekete a hajad? - esett le.
- Befestettem suli után... Milyen?
- Jól áll! - mosolyogtam a húgomra.
- Miért jöttél?
- Igazából... tanácsot kérni... - sóhajtottam.
- Tőlem? - kérdezte meglepetten Emma.
- Tőletek - javítottam ki a húgom és rá néztem Armin-ra.
- Miben? - kérdezte meglepetten Armin.
- Alyss és Castiel...
- Nézd! Hagyd őket és mosolyogj! Boldogak együtt és szeretik egymást! - mondta Emma.
- De...! Bárki más csak ne Castiel!
- Inkább Dake? - nézett rám Armin.
- ....
- Nézd, Celine... Beleszerettek egymásba és Alyss szomorú lenne ha elválasztanánk Castiel mellől! Próbáld elfogadni! - adta a tanácsot Armin. - Alyss miatt!
- Jó... megpróbálom! - és kimentem a szobából. - köszönöm! - mondtam miközben becsuktam az ajtót.
- Szívesen! - mondta Emma és Armin egyszerre.
*Alyss szemszöge*
Castiel el aludt a szobámba, tehát elterveztem, hogy megviccelem egy kicsit. Találtam egy doboz rózsaszín hajfestéket és már tudtam mit fogok tenni.

















<--- (én) Alyss és Castiel

Pár óra múlva Castiel fel kelt és amikor röhögőgörcsöt kaptam.
- Min nevetsz így? - kérdezte Castiel én pedig oda adtam neki egy tükröt. És ez volt a reakciója:














<-- (én ) Alyss és Castiel

- Utálom, hogy ezt kell neked mondanom, de a hajad úgy nézz ki mint egy húsvéti tojás! - mondtam és nevettem tovább.
- Na jól van csak várd ki a végét! - ezzel Castiel el tűnt. Fél órával később jelent meg totál rózsaszínben...
- Na gyere nyomjuk egy Selfie-t! Most olyan vagyok mint te! Mondd,  hoogy csillámpóni!

















<-- (én) Alyss és Castiel

- Ez nem! Jobban áll neked a rózsaszín mint nekem!!
- Pech! - puszilta meg az arcom Castiel. - Most pedig lemosom ezt a borzalmat!

28.fejezet: A tetős csók

*Castiel szemszöge*
Az egyik szünetben egyedül sétáltam a folyosón... Aztán eszembe jutott.... Amikor Emma miatt ki voltam azt ígértem meg magamnak, hogy leugrom a tetőről... Mindenki szerelmes és boldog. Tervezgetik a jövőt! De én? Oké, Celine tuti összejön valami stréberrel vagy valami egyetemistával vagy esetleg ő tovább fojtatja "én erős nő vagyok nem kell pasi" sztrájkját. És itt van Alyss... Egy sztár akiről, mindent tudok, nagy rajongója vagyok meg minden és... sosem szerezhetem meg! Hiszen ő egy sztár ő majd valami gitárossal,énekessel vagy színésszel fog összejönni. Áh, elegem van az egészből!
Ezzel gyors léptekbe megindultam a tetőhöz.
- Castiel, hova mész? - kérdezte Viola halkan.
- Leugrom a tetőről... - válaszoltam és mentem tovább.
 <-- Viola vagyis Violette
*Celine szemszöge*
-Emma,Alyss!! Castiel le fog ugrani a tetőről! - rohant oda hozzánk Viola.
- Már miért tenne ilyet? - kérdezte Emma.
- Nem tudom! Az előbb mondta!!
- Dehogy fog leugrani... - legyintettem, de Alyss futásnak eredt. Castiel miért ugrana le? Mindene megvan!
*Alyss szemszöge*
Úgy futok, ahogy csak tudok! Minden erőmből.... Castiel....! Talán valami baja van... talán magányos? Egyik nap mesélte, hogy a szülei nagyon sokat hagyják egyedül a munkája miatt... Fel a lépcsőn.... gyerünk már! Megvan!! Castiel háttal állt nekem, és a peremnél... én egy tigris ugrással mögötte voltam,átkaroltam a hasánál és vissza rántottam és elestünk.
- Alyss? - nézett rám csodálkozva a vörös.
- Ha leugrasz én is megyek! - mondtam könnyes (?) szemekkel. Mondtam már hogy esik az eső? Jó oké nem fontos...!
- Miért jönnél?
- Mert... tudom, hülyén hangzik de én... - nem fejeztem be a mondatomat hanem elsírtam magam. Castiel felhúzott a földről.
- Mióta ismerlek... totálisan... - áh ez nem megy! Castiel egyik ideig a szemembe nézett majd... MEGCSÓKOLT! Én nem kicsit lepődtem meg... Castiel, közben magához ölelt, és viszonoztam az ölelést és a csókot. Pár perc után Castiel-lel "szétmentünk".
- Szeretlek... - suttogtam és megsimogatta az arcomat ami most egy paradicsom színéhez volt hasonló.
- Én is téged... - suttogtam és inkább elrohantam volna annyira zavarba voltam, de nem tudtam megmozdulni. Az udvarról boldog sóhajok, éljenzések, tapsok, fütyülések jöttek. Castiel átkarolta és oda sétáltunk a szélére. Meghajoltunk és szépen megindultunk vissza a suliba. Hirtelen mindent elfelejtettem csak én és Castiel volt ott. Meg az én boldogságom...






















<-- Én és Castiel

2015. augusztus 31., hétfő

27.fejezet: Egy átlagos reggel

*Alyss szemszöge*
 Korán reggel fürdés után épp vasaltam a hajam a fürdőszobámban amikor benyitott... Castiel!!
 <-- (Én) Alyss hajvasalás közben
- Upsz! - csukta be maga mögött, vigyorogva az ajtót Castiel.
- Gondolom akkor nem nagyon áll szándékodba kimenni... - néztem rá.
- Hát... eltaláltad! - kacsintott rám.
- Király... - sóhajtottam és vissza fordultam a tükörhöz. - Mit is csinálsz te itt?
- Ja, gondoltam eléd jövök ma reggel... - nyomogatta Castiel a telefonját a falnak dőlve.
- Na jó mit akarsz elmondani? - tettem le a hajvasalót és Castiel felé fordultam.
- Nem rég Armin jött be a házba...- sóhajtotta Castiel.
- Ez most fura... - ezzel gyorsan elmentem Emma szobájához és benyitottam, Castiel pedig szorosan állt mögöttem. Ez tárult elénk:
 <--- Emma és Armin
- ÓÓÓ!! - kiáltotta majd nevette el magát Castiel. Emma és Armin egyből szét "rebbentek".
- Gyerekek, azért erről illet volna beszámolni! - mosolyogtam az újdonsült párra és neki dőltem az ajtó félfának.
- Öhm.... Castiel már most tuti, hogy mindenkit felkeltett... - mondta zavartan Emma.
- Ne tereld a témát! - csóválta vigyorogva a fejét Castiel. - Így is mindenki fenn volt. Asszem...
- Armin te miért vagy ilyen vörös? Ezt nem kell szégyellni... - mosolyogtam biztatóan Arminra.
- Nem csak tudod... nem nagyon állt még előttem egy szál  törülközőben egy sztár... - motyogta zavartan. Upsz... Most már értem...
- Öh, mi megyünk is!! - fogtam meg Castielt a pólójánál fogva és ő pedig épp beakarta csukni az ajtót amikor.
- Na, várj mit csinál itt Castiel? - kérdezte Emma.
- Öhm... - nyitottam ki megint teljesre az ajtót. - Csak értem jött, hogy majd együtt menjünk suliba...
- Mióta vagytok együtt? - kérdezte egyszerre Emma és Armin.
- Nem vagyunk együtt! - mondtuk egyszerre Castiellel és becsuktuk az ajtót.
- Olyan aranyosak együtt! - mondtam amikor beértünk a szobámba,
- Egyetértek! - kacsintott Castiel.  Elvettem a székről a ruhámat.
- Castiel, kihoznád a fürdőből a fésűmet?
- Persze! - mosolygott rám Castiel és amint bement a fürdőbe én gyorsan bezártam a fürdőszobát a kulcsal.
- Hé!
- Csak gyorsan átöltözök! - kiáltottam. Gyorsan felvettem a ruhám majd kiengedtem Castielt.
- Köszi!!
- MIÉRT ITT CASTIEL!?? - rontott be a szobámba Celine.
- Neked is jó reggelt! - biccentett Castiel.
- Miért ne lehetne itt? Barátok vagyunk...!
- Ne kezd már te is! - fogta a fejét Celine.
- Inkább most örülj annak, hogy a húgod összejött Arminnal, aki a szobájában van éppen! - sóhajtottam.
- Mi vaan?? - ezzel Celine kiviharzott a szobámból.
- Megyünk? - kérdezte Castiel.
- Persze! - bólintottam.

26.fejezet: Kicsi Alyss története

*Celine szemszöge*
- Mesééélj mááár!! - állított meg Rosa. - Többet szeretnénk tudni Alyss-ról!
- De mit mondjak!! - mérgelődtem és leültünk az üres osztály terem egyik padjához. Én,Rosa és Iris voltunk bent.
- Meséld el, hogyan lett ilyen... Meséld el milyen volt kicsinként! - mondta Iris mosolyogva.
- Hah... Na jó! Alyss amikor megtanult beszélni  már el is kezdte az éneklést. Gyerek dalokat, és 4 éves korától már új slágereket énekelt és különböző nyelveken is beszélt. És kicsiként is gyönyörű volt! - sóhajtottam és előhalásztam a táskámból egy képet Alyssról.
 <--- Alyss kicsiként
- A szeme színe a mai napig váltogatja a színét - folytattam. - És már kisgyerekként is angyali hangja volt. Mindig ha ránéztél vagy halottad énekelni akkor csak az jutott az eszedbe, hogy ő egy földre szállt angyal. Alyss énektudásával mindenki tisztába volt. És 5 éves korában el is kezdett táncolni. Amiben a mai napig profi. És a gyerekek mind féltékenyek voltak rá, és abban bíztak, hogy rajzban talán "leverhetik" Alyss-t. Azonban ő még rajzolni is tudott... De rosszul érezte magát, és félt hogy a többiek megutálják, ezért mindig csak firkált az iskolában viszont otthon remekművet hozott össze. Bár ez sajnos kiderült és tényleg elvártál Alyss-tól, hogy rajzoljon jól ahogy tud és ne csak firkálgasson. Szóval, tudott táncolni,énekelni,rajzolni,szép volt és a jegyei is jók voltak. És csak egy dolog volt amit Alyss ellen tudtak használni... a verekedés! Alyss vékony és törékeny volt mint egy kis tündér és nem tudott verekedni akkor se ha akart volna. De ő inkább hagyta magát... úgy érezte, hogy ő tényleg hibás, hogy ő... tényleg elkövetett valami rosszat. És tele volt sebekkel,foltokkal.... Otthon pedig azt hazudta, hogy elesett,elcsúszott, neki ment valakinek stb. De idővel észrevették, hogy nem boldog az iskola miatt. És nem azért mert nem szereti a matekot vagy nem szeret korán kelni... hanem mert nincsenek barátai. És persze az is közre játszott, hogy tehetségesebb volt. És kivették az iskolából. És minden megoldódott amikor más iskolába ment. - fejeztem be a történetet.
- Wow ez hihetetlen! - mondta nagy szemekkel Iris.

2015. augusztus 30., vasárnap

Az 1. díjam!!

  1. Szabályok:
  2. Köszönd meg a díjat,és tedd ki hogy kitől kaptad.
  3. Olvasd el annak a blogját ,akitől kaptad ezt a díjat.
  4. Írj 12 dolgot az illető blogjáról.
  5. Írj 12 dolgot a saját blogodról.
  6. Válaszolj a 12 kérdésre.
  7. Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban.
  8. Kommentelj az illető blogjának egyik fejezetéhez.Ez lehet kritika,vélemény vagy bármi ami építő jellegű.
  9. Cseréljetek linket.
  10. Küldd tovább 12 embernek a díjat.
  11. Tedd ki a "plecsnit" jól látható helyre hogy az én blogomra vezessen.                                                                                                                                                                                                        Nálam a 10.-et és a 8.- at nem kell megcsinálni :)                                                                                 
Gyerekek, elérkezett az is, hogy díjat kaptam... hihetetlen mi? Hát megszeretném köszönni
http://elleelete.blogspot.hu/ -nak ezt a díjat!!
Nos, kicsit szeretnék mesélni az illető blogjáról:
1. Szóval, fantasy féleség... Viszont akik szeretik a fantasy-t azoknak ajánlom!
2. A blog szerintem a Sweet amoris ihlette
3. Az iskola neve Sweet Arnold's
4. A karakterek érdekes képekben vannak bemutatva ami nagyon tetszik:
 <-- Főszereplő
5. Azt hiszem 2 ember írja a blogot
6. A történet érdekes és egyedi (ugye sok olyan blog van ami sablon, de ez nem az)
7. Nekem a Harry Potter és Sweet amoris keverékének tűnik
8. Elena (vagyis a főszereplő) mindig megtud engem fogni és érdekesnek találom a háttértörténetét
9. Amit nagyon érdekesnek találok: A főszereplő szerelme Démon viszont a nevelőcsaládja angyal
10. Olyannak találom az egész történetet, mint egy filmet! Behunyom a szemem és rögtön magam előtt látom!
11. Ha Ellena létezne biztos összehaverkodnék vele
12, Szívesen járnék a Sweet Arnol's iskolába


Most pedig 12 dolog a blogomról:

1. Már többször is megírtam az első résztől a kilencedik részik, de sosem tetszett így nem is tettem közzé
2. Először csak azt szerettem volna ha csak Celine a főszereplő, de az túl unalmas lett volna
3. Castiel-t először Emmával szerettem volna összehozni, de az túl egyszerű lett volna
4. Még több ötletem van ami nagyon megfogja lepni az olvasókat
5. Régebben is volt egy blogom aminek 3. évadja volt, de senki se olvasta és szomorú voltam emiatt
6. Az alap történetet megálmodtam és másnap reggel az volt az első, hogy megcsináltam ezt a blogot
7. A nővérem mindig bátorított, hogy írjam a blogomat, mert állítólag jól írok (biztos rossz blogot nézett xD)
8. Nagyon sokszor zenét hallgatok miközben írom a történetet és akkor mindig vagy érzelmes vagy poénos részeket találok ki
10. A nővérem keresztapukájának (aki az apukám legjobb barátja) köszönhetem, hogy elkezdtem megosztani a részeket
11. Nem tudom megmondani, hogy milyen fajtájú a blogom mert lesz pár rész ami megfogja változtatni a mostani állást
12. Később belekerül egy olyan karakter is a blogba aki tényleg létezik, a példaképem és egyszerűen imádom

A 12 kérdésre a válasz:

1. Szerinted Elenának milyen képességei szunnyadnak még ?
Nos, ti valami elvetemült írók vagytok (csakis jó értelembe) ezért belőletek kinézem, hogy ő fogja irányítani az világot 
2. Vajon Richardnál miért volt Arianaról egy kép ?
Meert... szereti (?) xD
3.Szerinted mi történhetett elena családjával ?
Őszintén? Nem tudom... 
4.Szerinted miért küld mindig sms Ariana Elenának ?
Unatkozik xD 
5. Szerinted mit érezhet Ariana Elenáról ?
"Egy ember akinek küldhetek sms-eket, ezaz!"
6. Milyen cuki párnak örülnél ? Ki kivel kéne  hogy össze jönnie ?
Áh, nekem jó az Elena Jay páros 
7. Ki a kedvenc fiú szereplőd? és miért?
Jay és mert... egyszerűen csak szeretem a srácot
8.Melyik szereplővel hasonulsz a legjobban?
Elena
9. Vajon a kobrások miért akarják megkeseriteni Elena életét ?
Mert unatkoznak xD
10.Mit gondolsz a blogról ?
Olyan mint egy jó film amit többször megnézek 
11. Melyik a kedvenc részed ? :3
Hát... Az összes...? Vagy talán az 1. ahol minden elkezdődött
12. Vajon happy end lesz a vége? 
Nagyon remélem!!

Az én kérdéseim:
1. Ki a kedvenc fiú karaktered?
2. Szerinted még milyen elvetemült dolgok történhetnek a történetben?
3. Ki lenne vagy ki a legcukibb pár?
4. Melyik karakterrel hasonlít rád a legjobban?
5. Mit gondolsz milyen Amber valójában?
6. Te mit javítanál a történeten?
7. Melyik a kedvenc részed?
8. Melyik a kedvenc lány karaktered?
9. Kivel ismerkednél meg élőben a karakterek közül?
10. El tudod magadat képzelni a történetben? Ha igen milyen szerepet játszanál?
11. Ha te lehetnél az egyik karakter ki lennél?
12. Hogy tetszik a blog?

Akiknek küldök díjat:
Pont nem jókor : http://a15akiolyanminta10.blogspot.hu/2015/08/uj-blog-pont-nem-jokor.html
Földre szállt boszorkány: http://csj-foldreszalltboszorkany.blogspot.hu/2015/08/3-fejezet.html
Cirmi a gépmániás macsek: http://cirmiamacsekblogja.blogspot.hu/
Szörnysuli: http://szornyeksulija.blogspot.hu/2015/08/baratsag.html 
Csak nekik adok díjat mert más blogokat nem nagyon olvasok és ha igen az akkor már befejezett szóval...

2015. augusztus 19., szerda

25.fejezet: Az új szerelem


*Alyss szemszöge*
Reggel amint beértem a suliba és Aexy és Armin meglátta Dake-t ez a látvány fogadott:
















Érdekes volt... Alexy és Amin ezután oda is jöttek hozzám.
- Hallottuk mi történt... Dake egy patkány! - mondta Armin.
- De még mennyire! - bólogatott Alexy. - Szegénykém... jól vagy? Nem bántott amikor rád nyitott?
- Köszi fiúk... és nem! Szerencsére Castiel épp időbe kirángatta onnan!
- Akkor kinyírtam volna Dake-et ha többet mert volna csinálni! - idegeskedett Armin.
- Az tuti! Na, szóval... Alyss te bele szerettél Castiel-be? - kérdezte Alexy. És figyeltek én pedig vörös lettem egyből.
- Miről beszélsz? - legyintettem.
- Tökre látszik, hogy belezúgtál! - nevetett Armin.
- Hagyjatok, már! Halkabban ha lehet, jó! - néztem körül.
- Haha... Nem tudod, hol van Emma...?
- A osztályterembe szerintem... - mosolyodtam el.
- Megnézem mi van vele! - intett Armin és elment.
*Emma szemszöge*
Éppen fel alá járkáltam az osztályterembe amikor megjelent Armin.
- Hali, Emma! - intett Armin és leült egy székre. - Hogy vagy?
- Most már jól... nem szeretem az egyedül létet...
- Megértem... Nem is jó ha Dake jár az eszedbe...! - bólintott Armin. Én ránéztem Armin-ra. Már nagyon rég tetszik... Igazából féltékennyé akartam tenni Castiellel meg Lysanderrel. Castielre mindig barátként tekintettem és próbáltam sokat vele lenni... Egyrészt azért mert tényleg jó fej... másrészt mert reméltem, hogy Armin féltékeny lesz.
- Armin... mit gondoltál akkor amikor összejöttem Dake-el?
- Mosolyogtam, hogy te boldog legyél de... rossz volt.
- Igazán?
- Igen... - bólintott Armin.
- Vallottak már neked szerelmet?
- Nem nagyon... de akik igen azok nagyon furán. Miért? - nézett rám Armin csodálkozva.
- Akkor most én is beállok a sorba... mert én is azzal próbálkozok! - léptem közelebb Arminhoz. Vörös arccal felhúztam a székről és mielőtt megszólalhatott volna...

24.fejezet: Ilyen a tinik élete...?

*Alyss szemszöge*
Ma kb. hajnalba megjelent Castiel a házban kiverve minket az ágyból. Szóval a szülők inkább elhúztak otthonról...
- Emma, muszáj beszélnünk!
- Hallgatlak! - nézett rá mérgesen Emma.
Castiel oda adta Emmának a telefonját amin meg volt nyitva a videó.
- Nézd meg! - és ezzel elindította. Emma lefagyva nézte végig a videót. Majd amikor vége lett...
- Én voltam az a lány... Castiel és én kiderítettük, hogy ki is valójában Dake... - meséltem fáradtan.
- És itt vannak a képek! - ezzel Castiel mutatott képeket. Amikor még csak benyitott Dake, a másik pedig amikor megpróbálta rólam leszedni a... Na, tudjátok ti is!
Celine a szája elé kapta a kezét.
- Dake a rossz fiú...!?
- Úgy tűnik... - bólintottam. - És Castiel a jó fiú.
Celine csak egy gyilkos pillantást vetett Castiel-re.
- Köszönöm! - ugrott Emma Castiel és utána az én nyakamba. Én és Castiel mosolyogva összenéztünk. - Most megyek és... felhívom Dake-t és... szakítok vele...
Emma bekönnyezett...
- Megyek veled! - állt fel Celine. Mi pedig ott maradtunk Castiel-lel...
- Megnézed a szobám?
- Persze! - mosolygott rám Castiel. Castiellel felmentünk a szobámba és nézelődött.
 <-- Én (Alyss)
- Mi a baj Alyss? - fordult felém Castiel.
- Olyan zavarba vagyok... ez a Dake-es dolog olyan fura... meg ez az egész! Suliba járok, vannak sulis barátaim... Nem pedig zenét írok,fotózásra megyek, táncolok és koncertezek...
- Nagy a változás, igaz? - kérdezte halkan Castiel.
- Igen... Valóban ilyen a tinik élete?
- Nos, lehet... de nálunk a szokásosnál is több a dráma... - sóhajtott Castiel majd megsimogatta a vállam.
- Ez olyan mint egy sorozat vagy egy... könyv. - jegyeztem meg. - Akkor majd jön a szőke herceg fehér lovon?
- Hát a szerelem jönni fog ha akarod ha nem... de hogy hogyan, hogy milyen és hogy ki azt nem tudom... lehet mesebeli lesz, de lehet nem...
- Néha olyan jó lenne megint hinni a mesékben... elkalandozni egy "másik világban". Hercegnőnek képzelni magam, aki készül egy bálra és várja a hercegét miközben beszélget a tündérével a kastélyban...
- Nos, Alyss - ült le mellém Castiel és átkarolt. -Egy kicsit késve de... Üdvözöllek a tini korban!

23.fejezet: Dake te...!

*Alyss szemszöge*
Eljött a terv napja. Annyira sajnálom Emmát, de... muszáj! Az elmúlt napokban nagyon sokat voltam, Castiellel, Lysanderrel, a bandájukkal, Arminal és Alexy-vel. De ez most nem lényeg. Felvettem egy parókát,színes kontaktlencsét és már mentem is a plazába. Castiellel beszéltem telefonon és elmondta, hogy hol van pontosan Dake. Castiel elbújt és már vette is a videót. Én oda mentem Dake-hez. Show TIME!!
- Szia, kaphatok egy autó-grammot?
- Szia... tőlem? - mosolygott rám a csábító mosolyával.
- Igen... tipikusan úgy nézel ki mint valamilyen modell...! - rebegtettem a szempilláimat.
- Nos, az meglehet, de nem vagyok az... - 1000 wattos mosoly. - Viszont te tuti az vagy!
- Én? - tipikus lányos kuncogás- Áh, nem!
- Pedig lefogadom, hogy a fiúk mind téged bámulnak! Én is kiszúrtam már messze, hogy milyen szexy vagy!
- Hm... ez hízelgő! - szájba harapás. - És ez  kölcsönös!
- Itt a telefonszámom! - nyúlt bele Dake a zsebébe és elővett egy cetlit amin a száma volt, majd oda adta nekem. Én pedig elvettem...
- Ez pedig az enyém... - és előhalásztam egy tollat a táskámból és felírtam a kezére.
- Nos az biztos, hogy hívni foglak... naponta! Randi?
- Még szép! - "nevettem boldogan". - Nekem sajnos mennem kell!
- Rendben, majd hívlak! - ezzel megpuszilta az arcom. Gyorsan elviharoztam onnan és megtöröltem az arcom. Fúúj! Láttam, hogy Dake jön és ezért bementem a fehérnemű üzletbe. Levettem egy vörös fehérneműt (mellesleg tetszik a fehérnemű) és  bementem egy fülkébe majd felpróbáltam. Na, ide már nem tud követni! Majd az öltöző ajtaja kinyílt.
  <-- Én (Alyss) öltözésnél
DAKE VOLT AZ ÉS AZTÁN...
xminee:

amour sucre ep 19

Spoiler pic! What just happened&hellip; <-- Én (Alyss) és Dake
- Dake, hagyj békén!
A melltartóm majdnem lejött amikor Dake-et hátra rántotta valaki. Kijöttem a fülkéből. Castiel volt ott és villámokat szór Dake-re a szemével.
- Dake te mocskos perverz! Senki se hitt nekem eddig? Ez után fog!! - ezzel be vert neki egyet. A parókám leesett. - És ne merj többé  hozzá nyúlni Alyss-hoz!
- Alyss?! - lepődött meg Dake.
- Meglepetés... - mosolyodtam el gúnyosan.
- Most pedig tűnj el!! - kiáltott rá Castiel. Dake pedig azonnal elment. Pár percig csöndben álltunk Castiellel egymás mellet.
- Köszönöm... - suttogtam. De Castiel meghallotta...
- Nincs mit! De... szerintem fel kéne venned a ruhád...! - mosolygott rám Castiel. Én totál bevörösödtem! Basszus!! Neee... Ezt NEM HISZEM EL! Gyorsan felkaptam a parókám és bementem az öltözőbe. Amikor készen voltam kijöttem a parókámba és vissza akartam rakni a fehérneműt a helyére, de Castiel lefogta a karom és kivette a fehérneműt a kezemből.
- Jól áll neked! - ezzel oda ment a pénztárhoz. Oda adta az eladónak a fehérneműt és elővette a pénzét.
- Castiel, te mégis mit művelsz?
- Megveszem neked a fehérneműt... - vonta meg a vállát. Mi vaan?
- Nem kell.,. - Castiel félbeszakított... Rá tette a kezét a számra és kifizette nekem a fehérneműt.
- Köszönöm...
- Nincs mit! - mosolygott rám és együtt kimentünk a fehérnemű üzletből.

22.fejezet: A terv

*Alyss szemszöge*
Másnap a suliba Castiel megfogta a karom és elrángatott a bokorba.
- Castiel, mit csinálsz? - kérdeztem meg a bokorban amikor elengedte a karom.
- Beszélnünk kell!
- És miért nem kint mint minden normális ember? Miért egy bokorba?
- Mert ez titok! Figyelj! Emma mesélt rólad... tudom, hogy az unokatestvére vagy és nagyon szeretitek egymást! Azonban Emma veszélyben van! Összejött Dake-el!
- Tudom, mesélte... de ez miért baj?
- Mert ismerem Dake-et és hidd el tudom mi lenne a kapcsolatuk vége! Nem akarom, hogy Emmát megbántsa!
- Honnan ismered?
- Az nem lényeg...! Nem nagyon szeretnék róla beszélni...
- Hogyan higgyek, neked Castiel? Alig ismerlek! Hazudhatsz is nekem! - mondtam ki az igazat. Castiel megfogta az arcom amitől összerezzentem. És teljesen vörös lettem... Castiel a mélyen szemembe nézett.
- Úgy nézek ki mint aki hazudna? Igen, Dake az álom, srác. Én pedig az ijesztő Rocker... De ez csak a külső! Higgy nekem! Kérlek...
Kínos csönddel teli percek következtek... Castiel fogta az arcom, vörös voltam és mélyen a szemembe nézett.
- Hiszek neked! - bólintottam.
- Köszönöm! - mosolygott rám. És végre elvette a kezét arcomról, ami már tuti vörösebb volt mint a haja.
- Na, most pedig, hogy másszunk ki a bokorból, hogy ne vegyenek észre!
- Megoldom, de... Alyss!
- Igen?
- Ne mondd el ezt Celine-nek... Ő nem kedvel engem és... nem hinne nekünk!
- Rendben és... tudom, hogy nem kedvel! - eddig én is utáltam Castiel-t amíg nem ismertem, de most már megvagyok róla győződve, hogy Celine rosszul tudja és máshogyan történt ez a Deborah-s sztori.
- Na gyere menjünk ki a bokorból! - ezzel Castiel kimászott a bokorból majd megjelent a keze. Megfogtam és kihúzott a bokorból. - Most pedig gyerünk, tervezni!
- Rendben! - bólintottam és elakartam engedni a kezét, de behúzott a suliba. Be a... pincébe. Oké...
- Na jó... reménykedtem, hogy igent mondasz és már van is egy tervem!
- Hallgatlak!
- Felveszel egy parókát és színes kontaktlencsét, szombaton elmész a plazába ahol ott lesz Dake. Onnan tudom mert kiírta a facebookra... Flörtölsz vele én pedig fel veszem. Dake tuti rád mászik tehát siker!
- Benne vagyok... csak flörtölés közbe el ne hányjam magam... - jegyeztem meg.
- Nem, fogsz hányni :) Ügyes leszel! - mosolygott rám Castiel.
- Ha te mondod...
- Suli után elmegyünk fagyizni...?
- Persze! Jó lenne ismerkedni!
- Szerintem is

21.fejezet: Sztár a suliban

*Celine szemszöge*
Reggel, én,Emma és Alyss sétáltunk a suliba boldogan. Mindenki megbámult minket az utcán hiszen ott volt Alyss aki sztár. A suliba pedig tátott szájjal néztek minket. Emma oda szaladt Dake-hez, Iris és Rosy pedig hozzánk.
- Alyss!! - sikítottak boldogan és Alyss nyakába ugrottak. Igazából Iris és Rosy inkább rajongók mint barátnők Alyss-nak de, Alyss prbálja velük megértetni, hogy semmivel sem másabb mint ők és csak barátkozzanak. Kevés sikerrel... Azt hittem, hogy most már, hogy minden megoldódott Amber-el és Li-vel elváltunk egymástól. De most oda jöttek hozzánk.
- Nahát! Celine!! Sztárral jöttél suliba? - mosolygott Amber. - Hogyhogy itt vagy Alyss?
- Oh, mostantól ide fogok járni mint... egy normális tini. Ma még el kell intéznem a beiratkozást...
- Oh ebben tudok segíteni... - legyintett Amber egy 100 wattos mosoly kíséretében. - Ha bemész a suliba, jobbra ott egy lila ajtó. Felette ott egy kis tábla "DÖK (diákönkormányzat) terem" áll rajta. Ha oda bemész kérd Nataniel-t. Ő a Dök elnök és egyben a bátyám!
- Nahát, köszönöm! - mosolyodott el Alyss. - Hogy is hívnak?
- Amber... Ő itt melettem Li,a másik oldalamon Charlott és Charlott mellette Capucine, de hívd csak Carlanak.
- Értem! - kacsintott Alyss. - Nos, megyek és beilleszkedem!
- Segítsünk? - kérdeztem.
- Nem kell... "Nagylány" vagyok, megoldom! - ezzel Alyss intett és elsétált.
- Nos, mi is mentünk! - ezzel Charlott karon ragadta Carla-t és elment vele.
- OMG! Nem hiszem el, hogy Alyss a mi sulinkba fog járni!! - nevetett boldogan Li (Liza).
- Ugyee!!? - nevetett Rosy is. Én csak mosolyogva csóváltam a fejem.
*Alyss szemszöge*
- Oh, köszönöm! - néztem a srácnak a szemébe aki elkapott a lépcsőn. Vörös haja volt, szürke szemei és rockosan öltözködött. Még mindig a kezeiben tartott.
- Nincs mit! - mosolygott rám a srác. - Castiel vagyok.
- Én pedig Alyss. És... öhm elengedsz...?
- Ja persze! - és elengedett. - Mit csinálsz a sulinkban?
- Ide fogok járni mától... vagyis inkább holnaptól. Ma még csak a papír munkákat kell megcsinálnom, de az is elég... De nem akarlak ezzel téged untatni...!
- Nem untatsz... - mosolygott rám Castiel. - Gondolkodtál már azon, hogy modellkedni kezdesz?
- Mi? Hát ez hogy jött...?  nevettem el magam zavartan.
- Olyan alkatnak tűnsz és olyan ruhákba jársz...
- Áh, az nem az én világom. Maradok az éneklésnél.
- Hát igen az nagyon jól megy neked! Mindig hallgatom a zenéidet!
- Wow, köszi! - mosolyodtam el. - Nekem mennem, kell! Szia! - és ezzel elszaladtam.
*Castiel szemszöge*
Alyss... a zenéit imádom, az összeset ismerem! Van poszterem,pólóm, bögrém róla... És naponta olvasom a blogját, a twitter-ét,ask.fm-jét,tumbr-jét,facebok-ját... Olyan szimpatikus is gyönyörű!
 For Kaibara&#8217;s Afternoon Tea Challenge ((I think that&#8217;s what it is?! IDK I totally watched Pretty Woman and just doodled up a thing that wasn&#8217;t hooker boots. XDDD SOLOMON! SDJFDSLKF I WANT TO FLIRT WITH YOU! XD However I drew Alyss so that can&#8217;t possibly be allowed&#8230; unless this is secretly original Alyss.)) <-- Alyss
Simán elmehetne modell-nek! És a hangja gyönyörű! Bár mindig szerettem és rajongtam érte, tudtam, hogy soha nem lehet az enyém és nem fogok vele találkozni. És most itt van... Itt is marad... Talán... elfelejthetem Emmát és... Alyss-al lehetek boldog? De elősször is megmentem Em-et Dake-től. Még akkor is ha Emma csak a barátom  marad!

20.fejezet: Az unokatestvér

*Celine szemszöge*
Suli után Emmával sétáltam haza, boldogan, pletykázva... Egy napszemüveges, kapucnis lány jött velünk szembe. Olyan... ismerős. Amint mellénk ért, megfogta a karom. MI A...?!
- Öh... - néztem ijedten Emmára.
- Celine,Emma! - mosolyodott el.
Én összenéztem Em-mel. Ez a hang...! Alyss?!
- Alyss?? - néztem a lányra.
- Talált! - engedte el a karom. - De most gyerünk! Nem kell, hogy felismerjenek!
Ezzel szinte haza futottunk és egy szót se beszéltünk az egész úton. Hogy ki is Alyss? Az unokatestvérem, akinek angyali hangja van, sok fellépése és rengeteg rajongója. Ő egy... sztár. Már kiskorában is gyönyörű volt és a hangja is. Ő legrendesebb lány akit ismerek!
 <-- Kicsi Alyss
Amikor beléptünk a házba elkiáltottam magam.
- Anyaaa,Apaaa,Tesóóó itt vaaan Alyss!!!
A bátyám kirontott a konyhából egy újsággal a kezében és Alyss nyakába vetette magát.  A bátyám IMÁDJA Alyss-t!
- Naa, ne fojts meg! - tolta el egy idő után Alyss a bátyámat.
- Anyáék hol vannak? - kérdeztem.
- Passz... - Alyss levette a kapucniját és a napszemüvegét.
- Na jó akkor ideje tisztáznom, miért is vagyok itt... - sóhajtotta Alyss. - Menjünk be a nappaliba!
A kis csapat bement a nappaliba. Gyorsan leültünk és mindenki Alyss-ra.
- Nos, ezek szerint nem mondták el a szüleitek... Nálatok fogok lakni és a Sweet amoris-ba fogok járni mint ti... néhány dolog miatt. Ami most nem fontos!
Pár peerc hatás szünet majd mind a 3-man ráugrottunk Alyss-ra.  Ez AAAZ!!!

2015. augusztus 18., kedd

19. fejezet: Castiel... mi van veled?

*Emma szemszöge*
Kicsit beszélgettem még Dake-el és aztán ott hagytam hadd próbáljon beilleszkedni. Így is most mi vagyunk a téma. Mindenki rólunk beszél és nézz... Inkább bementem a suliba és idegesen kerestem Castiel-t. Valami baja van... Berúgta az ajtót és mérges arcot vág, meg ma még nem is beszéltünk. Egyenesen a hátsó folyosóra mentem és ott találtam Castiel-t a lépcsőn ülve, A keze vérzett,,,
- Castiel!! - szaladtam oda hozzá,leguggoltam és megfogtam a kezét. - Mi történ?!
- Én is ezt szeretném tudni! - nézett rám... Csalódottan (?).
- Miről beszélsz?
- Dake-el jársz?!
- Igen...
- Nem tudod mit csinálsz!
- Már hogy ne tudnám! Ismerem Dake-et!
- De nem eléggé!
- Miért te talán, igen?! - akadtam ki.
- Igen! - vágta rá. - De erről nem akarok beszélni!
- Miért nem? Azt hittem mindent elmondunk egymásnak!
- És is ezt hittem! De nem mondtad, hogy Dake lett a pasid!!
- Mert ma akartam mondani! Azt hittem örülni fogsz! - néztem rá mérgesen.
- Mégis minek?!!
- Hogy találtam magamnak egy normális srácot!! - kiáltottam rá. Castiel és én felálltunk.
- Hát... Tévedtél! - nézett bele a szemembe mélyen. - És most is tévedésbe vagy! Jót akarok neked és... Dake nem neked való!
- Ne dönts helyettem! Senki ne döntsön helyettem! Én Dake-el boldog vagyok...! Miért nem vagy képes ezt megérteni! - kiáltoztam.
- Mert hibát követsz el, azért! - kiáltott rám Castiel.
- Castiel! TE ne kövesd el azt a hibát amit a nővérem is csinált! Ő és Amber,Rosy,Iris,Li... boldogak most, hogy boldog vagyok Dake-el! Próbálj meg te is mosolyogni és örülni annak, hogy boldog vagyok!! Mert ha igaz barát vagy akkor... ezt teszed!!!
- Akkor vagyok igaz barát ha próbállak megmenteni a bajtól! A baj pedig Dake! Ő egy idióta NŐCSÁBÁSZ!
- CASTIEL ne kiabálj velem!!
- AKKOR ÉRTSD MEG! DAKE BAJ NEKED! SZAKÍTS VELE, MOST! - kiáltotta Castiel.
- ÖNZŐ VAGY! TE EZT NEM ÉRTED!! - ezzel elrohantam onnan.
*Castiel szemszöge*
Amint Em elment a véres kezemet fogva lerogytam a lépcsőre. Mi ez...? Ezek könnyek amik végig folynak az arcomon...? Nem, nem a kezem fáj, bár... az is eléggé. De Emma.... Bajban van... Muszáj megmentenem, de nem maradhatok itt mert senki se láthatja, hogy sírok. Gyorsan felmentem a tetőre. Innen nagyon szép a kilátás... És könnyen le eshetsz innen. Jó lenne leugrani és minden gondomat elfelejteni... Nem!! Meg kell mentenem Emmát! Ez majd ráér később!


18.fejezet: Castiel féltékeny

*Celine szemszöge*
- Annyira örülök ennek!!! - öleltem meg a húgom. - Van egy normális barátod!!
- Azért meg ne fojts! - nevette el magát Emma. Iris,Rosy(Rosalya),Li és Amber is megölelték. Vége a stressz időszaknak! - Na  léptem!
Mi mosolyogva intettünk Emmának.
- Ez az!! - nevette el magát Amber boldogan. - Végre, vége!
- Most már minden oké lesz!! - értett egyet mosolyogva Li.
- Nézzétek! - mutogatott Iris. Ugye bár mi az udvaron voltunk, de pár méterre ott állt tőlünk Dake és Emma. Dake átkarolta Emmát és Emma rádöntötte a fejét Dake vállára.
- ÚÚÚh, de cukik!! - olvadozott Rosy. Pár percel később Castiel berúgta a suliba bevezető ajtót majd mérgesen berohant.
- Ezt azért nézzük meg... - sóhajtottam és megindultam Castiel után. A suliba érve láttam, hogy Castiel az öklével bele üt a falba.
 <-- Castiel ahogyan beleüt a falba
- Mégse akarom követni! Most gyilkos kedvébe van...
- De csak nem... Emma és Dake miatt...? - nézett csodálkozva Li.
- Castiel féltékeny... - bólintott Iris.
- Szóval Castiel tényleg többet akart Emmától... -bólintottam. Igazam volt!
- De ezt majd elfelejti! - legyintett Amber. - Most itt leszek neki én!
- Hajrá, Amber! - mosolyogtam rá. - Most már senki sincs az utadba!
- Pontosan! - mosolygott vissza rám. - De most még nem megyek oda Castielhez,...
- Ja, most szerintem se kéne...! - értett egyet Iris.

2015. július 18., szombat

17.fejezet: Piknik a tengerparton

/Alexy szemszöge/
Végig hallgattam Emma és Dake beszélgetését... pont azt próbáltam elkerülni, hogy találkozzon Dake-el. Hogy miért? Mert ebből még gondok lesznek... Ezt biztosan tudom... Hogy miért? Érzem... százszázalékosan érzem!
/Emma szemszöge/
Celine-től elköszöntem, mert ő még megkereste Irist-t és Rosy-t. Én meg Dake pedig elindultunk hozzám. Egész út alatt beszélgettünk... Dake rengeteget mesélt a családjáról, hogy milyen volt Ausztráliában meg ilyenek... Én is meséltem, hogy mit csináltam azután miután elment meg, hogy benne vagyok egy zenekarban. Otthon még nem volt senki.... Összepakoltam pár dolgot amiben Dake segített majd kicsit főztünk aztán lementünk a tengerpartra.
- Fhuuu, de rég voltam itt! - mosolyodott el Dake.
-Ja... sokat lógtunk itt a parton... - mondtam vörös fejjel.
- Gyere pakoljunk le! - intett nekem Dake. Gyorsba lepakoltunk...
- Fel kéne vennem a bikinit... - sóhajtottam.
- Nyugodtan... addig én megnézem mit árul a mozgóárus! - indult meg Dake a mozgó árus irányába. Én gyorsan kikaptam a bikinim a táskámból majd elmentem az öltözőkhöz. Felvettem a bikinim és elindultam megkeresni Dake-t.
Két szatyorral várt a ott ahol lepakoltunk.
- Miket vettél? - kérdeztem mosolyogva.
- Majd meglátod... - azzal fel állt. - Gyerünk a vízbe!
- Nem veszed át a ruhád? - kérdeztem.
- Neem, nem kell! - legyintett és behúzott a vízbe.
Egymást fröcsköltük, együtt úsztunk... 2 óra gyorsba eltelt. Aztán sétáltunk a parton, meg csináltunk pár képet és felvettem egy rövidnadrágot. Hallgattunk még egy kis zenét és napoztunk...
- Éhes vagy Emma? - fordult hozzám Dake.
- Hm... kicsit... - nevettem.
- Akkor együnk! - bólintott Dake mosolyogva majd kipakoltunk a kajákat. Ettünk, ittunk, nevettünk majd el kezdtük egymást lökdösni. Dake miatt bele is nyúltam a csoki szószba.
- Csokis lettél? - nevetett Dake.
- Jaja... Összekenlek!! - nevettem.
- Van egy jobb ötletem! - eddig is közel ültem Dake-hez de most még közelebb ugyanis oda húzott magához. Majd elkezdte lenyalni a csokit az ujjaimról...
 <-- Dake és (én) Emma
- Legalább finom volt? - kérdeztem miután befejezte.
- Naná! Kérsz?
- Nem köszi...!
- Figyelj Emma emlékszel, a csókunkra...? - kérdezte Dake.
- Öhm... Hát azt lehetetlen elfelejteni... - túrtam bele a hajamba.
- Emma... Mi lenne ha megpróbálnák együtt? - nézett rám Dake a gyönyörű tengerkék szemeivel. Nem várta meg a válaszom hanem megfogta az arcom. - Mert én szeretlek....
Dake erre megcsókolt, hosszasan. Majd újra és újra... A levegő választott el minket...
- Na?
- Én is szeretlek... és jó lenne megpróbálni együtt... - mondtam és hirtelen érdekesebbnek találtam homokot és inkább az fürkésztem. Dake hátra döntött engem. És megcsókolt.
-. Dake!! Mi lesz ha meglátnak? - ijedtem meg.
- Csak mi ketten vagyunk már a parton... - legyintett.

16. fejezet: Első szerelem...

/Celine szemszöge/
A folyosó tele volt felszabadult diákokkal. "Ez az megcsináltuk! Hétvége van! Péntek délután van, gyerünk lazítani!" Az új fiút Dakotát vagyis Dake-t mindenki jól megnézte magának. A fiú úgy tűnt hogy keres valamit vagy valakit. Ugyanarra mentem mint Dake, mert meg szerettem volna valamit kérdezni a húgomtól. Majd a húgom feltűnt, de Alexy és Armin elrángatták.
- Emmaa! Emma!! - kezdte el kiáltozni Kim a húgom nevét. - Elejtettél valamit! Dake ránézett Kim-re és oda sétált hozzá.
Kim beszélt-beszélt mutogatott majd elviharzott arra amerre Emmát elrángatták. Dake pedig elment a másik irányba. Én is megfordultam. Oda sétáltam a szekrényemhez és pakolgattam benne majd megjelent Emma.
- Figyelj, Celine... - kezdte el a mondatot, de nem tudta befejezni.
- Emma?! - halottuk meg mögöttünk a hangot. Mind a ketten megfordultunk és Dake állt mögöttünk. - Emma McClean?
- Dake?!!- tátotta el Emma a száját. - Mit keresel te itt?
- Ide járok mostantól suliba... - mosolyodott el Dake.
- Celine!! Miért nem mondtad? - nézett rám a húgom.
- Celine? Te vagy az? Emma nővére? - nézett rám Dake.
- Igen... És te vagy...? - néztem furán.
- Az a srác aki egy kilónyi csípős dolgot megevett nálunk nyáron és csomót velem lógott... - nevetett Emma.
- Óh, már emlékszem!! - mosolyodtam el. Dake Emma nayon jó barátja és régen nagyon sokat együtt lógtak. Bár szerintem egy kicsit több volt ez mint barátság... Csak sajnos Dake visszament Ausztráliába. De most megint itt van!
/Emma szemszöge/
Alig tudom elhinni, hogy Dake megint itt van! Annyi jó emlék köt hozzá... Borzasztóan szerettem! Hm... Tőle van az első csókom...
 <-- Dake és (én) Emma
Ő volt az első szerelmem. Nagyon ki voltam akadva amikor vissza kellet mennie Ausztráliába...
- Mi a programod mára? - kérdezte Dake egy 1000 wattos mosoly kíséretében.
- Nincs nagyon... - vontam meg a vállam.
- Akkor most már van! - kacsintott rám Dake majd átkarolta a vállam. Én pedig elvörösödtem majd elmosolyodtam...

2015. július 16., csütörtök

15.fejezet: Az új srác

/Celine szemszöge/
Reggel boldogan dudorászva sétáltam a suli udvarán amikor, a suliból kirontott Alexy és Armin.
- Emmaaa! - kiáltotta Alexy és megragadta Emma karját. Tudni kell, hogy Emma legjobb barátai: Kim,Viola,Alexy,Armin,Lysander Castiel és még ki tudja ki vagy kik.
-Gyerünk-gyerünk,GYERÜNK! - kiáltotta Armin és megragadta Emma másik karját majd elfutottak Emmával a kertész klub irányába. Viola és Kim csodálkozva összenéztek majd utánuk futottak. Mi a...?
- Ez mi volt? - lépett oda hozzám csodálkozva Rosy.
- Ötletem sincs...! - vontam meg a vállam. Rosy megragadta a karom majd bementünk a suliba.
- Képzeld... Leigh varrt nekem egy új ruhát! - újságolta Rosy.
- Azta! Milyet? - kérdeztem kíváncsian.
- Báli ruhát... Remélem lesz alkalmam majd felvenni, mert gyönyörű! - álmodozott Rosy. Csöngetésig beszélgettünk és még hozzánk csapódott Iris is. Majd bementünk,az osztály terembe. Meglepetésünkre az osztályfőnök jött be.
- Gyerekek! Új osztálytársat kaptatok... hadd mutassam be nektek Dakotát!
Erre kinyílt a terem ajtaja és belépett egy brozbőrű, hosszú szőke hajú, izmos srác.
- Dakota mutatkozz be az osztálynak! - utasította kedvesen az ofő (osztályfőnök) az új fiút. Hm... Nagyon ismerős ez a srác!
- Sziasztok! A nevem Dakota, de szólítsatok csak Dake-nek. Ausztráliából jövök. A nagybátyám itt dolgozik a suliban tesi tanárként. Szeretem a csípős kaját meg szörfözni. Ennyit rólam! - mosolyodott el Dakota vagyis Dake. A tanár leültette és beszélgettünk egész órán. Mindenki bemutatkozott... Majd szünetben szinte az összes lány Dake köré gyűlt. Castiel rosszallóan nézte a történteket...
- Már csal ez hiányzott! Egy bájgúnár az osztályba... - morgott Castiel.
- Ugyan Castiel adjunk neki egy esélyt! Nem tehet arról ha a lányok körül állják... - mondta Lysander a fejét csóválva.
Én oda sétáltam a lányok közé és Dake ki is szúrt egyből.
- Nem ismerjük, mi egymást? - kérdezte Dake.
- Fogalmam sincs... én is ugyanerre gondoltam! - sóhajtottam és gondolkoztam. Dake,csípős kaja... Olyan ismerős!
-Hm... majd rájövök... - legyintett és válaszolt valamelyik lány kérdésére. A nap gyorsan eltelt és utolsó óra után minden diák kiözönlött a folyosókra...
 <-- Dakota vagyis Dake

2015. július 15., szerda

14. fejezet: Nataniel a téma mindenhol...

/Celine szemszöge/
Csütörtök... hamarosan hétvége! EZ AZ! Ez a hét nagyon esemény dús... Gyorsan elkészültem majd elmentem suliba. Amber oda adta a házimat amit nem tudom kivel csináltatott meg... majd Irissel és Rosy-val beszélgettünk/pletykáztunk. Kicsit végre elszakadtunk ettől az Emma,Castiel és Lysander témától. Li,Charlott,Carla és Amber és felszabadultabbnak tűnt ma reggel. Egész jó... Majd becsöngettek... Leültünk a helyünkre és az óra ment vagy 8 perce amikor a tanár abba hagyta a diktálást.
- Oh, Nataniel hol van? Celine és Castiel nézzenek utána kérem... - intett a tanár majd folytatta a diktálást. Mi Castiellel kimentünk a teremből és sétáltunk a folyosón szótlanul ( én aggódva, hogy vajon hol lehet Nataniel, Castiel meg boldogan azért mert lóghat óráról). Majd megtaláltuk Natanielt... HŰHA!!
http://nsa22.casimages.com/img/2012/04/13/120413101501619632.jpg<-- Nataniel és Emma
- Nat, engedj el, már! - kérlelte Emma Natanielt.
- Emma...csak... - Nataniel 5mm-re volt Emma ajkaitól amikor Castiel hátra rántotta.
- Nem érted?! Úgy értette: Húzzál ki az Aurájából te patkány! - szólt rá Castiel és gyilkos tekintettel méregette Natanielt. Én is oda siettem és megfogtam Nataniel vállát erősítésként. Majd Castiel felkapta Emmát és elviharzott vele.
http://nsa22.casimages.com/img/2012/04/06/120406071551226188.jpg <-- Castiel és Emma
Pár percig csendben álltunk Nat-al.
- Gyere Nat a tanár szeretné ha benn lennénk órán... - mosolyogtam rá biztatóan.
- Hát hogyne... - sóhajtott Nat majd rám mosolygott és bementünk a terembe.
- Hol van Castiel? - kérdezte a tanár amikor leültünk.
- Rosszul lett és lent van az orvosnál... - hazudtam. Nem akarom bajba keverni a húgomat.
- Hát hogyne... - legyintett a tanár és hadart tovább.
Szünetben, Iris-nek, Rosalyanak,Ambernek és Li-nek elmeséltem a történteket.
- De durva...- suttogta Iris meglepetten.
- Nagyon... - értett egyet Rosy.
- Úgy látszik a bátyám elég kitartó... - sóhajtotta Amber és elmosolyodott. - Csak hasonlítunk valamiben...
A csöngetésig beszélgettünk majd, be indultunk a terembe de láttam, hogy a húgom nem a terméhez megy.
- Emma hova mész? - kérdeztem.
- Melodynak kell segítenem ebben az órában! - válaszolt, majd elsietett.
/Emma szemszöge/
Benyitottam abba az osztály terembe amit már rég nem használnak a tanárok. De mi itt leszünk Melody-val.
- Szia Melody! - köszöntem mosolyogva.
- Szia Emma! Hogy vagy?
- Megvagyok... és te?
- Én jól... Zavartnak tűnsz... van valami baj?
- Hát... Már beszéltem róla a legjobb barátnőimnek... de lehet, hogy te tudsz majd segíteni... - motyogtam.
- Na akkor hajrá! Mesélj... - biztatott Melody.
- Öhm... szóval te jól ismered Natanielt és hát... nem... nem szokott néha beszélni rólam, mert hát... ma is megpróbált megcsókolni meg hát... hogy is mondjam...? "Üldöz" a szerelmével...
Melody szomorúan rám nézett...
http://nsa22.casimages.com/img/2012/04/11/120411104524847636.jpg <-- Melody és (én) Emma
- Szóval erről van szó... Igen Nataniel beszél rólad... Nagyon... Nagyon-nagyon sokat! Egyszerűen rajong érted...!
- De miért? Miért értem? - kérdeztem értetlenkedve.
- Idézzem...? Idézem: "Mert arcod egy angyalé, hajad selymes, bőröd puha, ajkad csábító, szemedben elvesz, vicces,kedves,aranyos... vagy" És hidd el még sorolhatnám!
- Oké... Natanielnek vennünk kell egy szemüveget! - jelentettem ki. Melody elnevette magát.
- Na gyere! Elég Nataniel ből...! Dolgozzunk és utána relaxálhatsz egy kicsit...! :)


13. fejezet: Egy délután "kettesben"

/Celine szemszöge/
Castielék elköszöntek majd elmentek a sikátorból. Castiel és Emma egész úton beszélgettek valami Rock pandáról és egy Rapperől nagy lelkesedéssel. Majd elértek Castiel házához. Amint Castiel kinyitotta az ajtót Emmára ugrott egy nagy feketés-barnás kutya. Emma elterült a földön nevetve és a kutya egyfolytában nyalogatta.
- Jól van Démon... Te is hiányoztál...! - mondta nevetve Emma a kutyának.
- Démon, szállj re Emmáról! - próbálta mosolyogva leszedni Castiel a kutyát a húgomról.
- Tuti hogy a gazdádtól tanultad, hogy mássz rá a csajokra, mi? - mondta Emma miközben felállt amikor végre lejött a kutya róla.
-Haha, persze csak szeretnéd, hogy én is így rád másszak mint a kutyám!- ezzel Castiel karon ragadta a húgomat és bementek a házba. Mi pedig bemásztunk az ablakon Rosalya utasítására! Hát... igen konkrétan betörtünk Castiel házába...!!
- Az álmodban! - hallottuk Emmát.
- Inkább a tiédben! - szólt vissza Castiel. Mi pedig gyorsan elbújtunk.
- Persze... A rémálmaimban! - nevetett Emma és Castiel is elnevette magát. Majd TÉNYLEG KOMOLYAN ELKEZDTEK TANULNI!! És miután MEGTANULTAK!!:O Emma és Castiel főztek valami kaját, játszottak a kutyával (akit Démonnak hívnak), és leültek videojátékozni. Játszottak pár menetet és Emma nyert aki jól kiröhögte Castielt.
http://nsa21.casimages.com/img/2012/02/24/120224021813822792.jpg <-- Emma és Castiel
Emma könnyes szemmel (a nevetés miatt bekönnyezett) ránézett a morcos Castielre majd Castiel is elnevette magát, azért mert Emma nevet és Emma méglyobban el kezdett nevetni mert Castiel nevet...
No Comment...:D Mi meg alig tudtuk vissza fojtani a nevetésünk. Prüszköltünk az erőlködéstől... :D Pár óra múlva Emma elköszönt Castieltől mi meg kimásztunk az ablakon. Emma előbb ért haza mint én és megkérdezte hol voltam. Azt mondtam neki hogy a lányokkal... Hát velük (is) voltam...

12.fejezet: A banda

/Celine szemszöge/
Suli után én, Amber,Li,Iris és Rosalya egy bokorból leskelődtünk az udvaron, hogy mikor jön Castiel és Emma. Rosalya a fotókameráját szorongatta izgatottan. Majd pár perccel később megjelent Emma,Castiel és Lysander.
- Mit keress ott Lisander? - suttogta összehúzott szemmel Li.
- Talán elkíséri őket egy darabig... - találgatott Iris.
-Gyerünk!! Mozgás!! - utasított minket Amber.
És Castielék nyomába eredtünk. Ott coltunk mindig a közelükbe, az utcákon, a buszon, a McDonalds-ba. Majd be mentek egy sikátorba és a lányokkal ijedten néztem össze... A HÚGOM ÉS 2 FIÚ EGY SÖTÉT SIKÁTORBA! A sikátorban volt egy ajtó és bementek oda. Hát mi nem időztünk... Mi is egyből! Az ajtó mögött egy nagyon nagy terem tárult elénk, színpaddal. A színpadon hangszerek voltak. Mi gyorsan elbújtunk. A kanapén ott ült egy fekete hajú srác.
- Skacok! - kiáltotta boldogan a fekete hajú srác.
- Louis! - pacsizott le Castiel a fekete hajú sráccal. Lysander ugyanígy tett és Emma meg össze "öklözött" a sráccal.
 <-- Louis
A "csapat" beszélgetni kezdett majd kinyílt az ajtó és megjelent egy szőke hajú srác. Megvolt a köszönés... A srácot Bob-nak hívják, bár Emma "Bobby"-nak becézte a srácot.
 <-- Bob vagy "Bobby"
Beszélgettek, nevetgéltek majd felmentek a színpadra. Bob leült a dobhoz, Castiel oda sétált a gitárhoz, Louis beállt a színtetizátor mögé és Lysander meg Emma oda sétáltak a mikrofonokhoz. Zenéltek 3-4 számot amit még soha nem halottam (gondolom ők írták). Hát el kell ismerni... BORZASZTÓAN JÓL JÁTSZOTTAK! Emma hangja pedig nagyon jó!! Nem tudtam, hogy ennyire jó énekes...! Majd leültek beszélgetni...
- Ki mit tervez délutánra ? - kérdezte Louis.
- Hát gondolom te tanulni fogsz... - mosolygott Lysander Louisra.
- Jó jegyeket akarok... Tanulás után rajzolok,festek meg ilyenek aztán ki tudja...
- Én is tanulók, nem akarok csalódást okozni a szüleimnek... -mosolyodott el Bob.- Aztán jöhetnél velem csajozni Loo... - lökte meg Bob Louis vállát.
- Tőlem... - vont vállat mosolyogva Louis.
- Hát én biztos, hogy tanulni fogok aztán... fogalmam sincs.
- Jöhetsz velünk csajozni... - nevetett Bob.
- Felejtsd el... Türelmesen várok az igazira... - csóválta a fejét Lysander. - Elkísérlek titeket felügyelni...!
- Nekem jó... Na és Castiel te mit terveztél mára...?
- Em-mel lógok... - vont vállat mosolyogva Castiel.
- ÓÓÓÓH!!! - kiáltotta el magát boldogan Bob. - Program??
- Semmi olyasmi amire te gondolsz... - nevetett Emma.
- Na, de mondjatok valamit! - kíváncsiskodott Loo is.
- Tanulni fogunk... - vont vállat Emma.
- Mi van?? - tátotta el Bob és Louis a száját.
- Szeretném ha nem bukna meg... Nincs kedvem ahhoz, hogy csöves legyen... - sóhajtotta Emma.
- Igaz barát vagy... Még Lysander sem tudja rábírni Castielt a tanulásra... Max. évente egyszer! - csodálkozott Bob.
- És mi a program tanulás után? - kérdezte Loo.
- Videojáték meg ilyenek... - legyintett Castiel.
- Nos... Tuti, hogy ebből nem lesz tanulás! - súgta oda nekem Amber.
- Egyetértek... - súgtam vissza. Ki veszi ezt be?? Hazugság!!






11.fejezet: Lelki támasz

/Celine szemszöge/
Fáradtan keltem fel a tájfutás másnapján. Szerda.... Még messze van a hétvége... Gyorsan elkészültem majd benéztem a húgomhoz. ÉÉÉs persze, hogy nem volt itthon... Ahj! Zenét hallgattam miközben elmentem a suliig majd ott Amber fogadott.
-Megbeszélés!!! - húzott be a folyosóra. Jól kezdődik a nap. Miközben ráncigált eltettem a zene lejátszom a fülhallgatómmal együtt.
- Na, mi történt? - kérdeztem csodálkozva miközben megálltunk és felém fordult.
- Kiderítettem, hogy ma a húgod és Castiel programot szerveztek kettesben! - hadarta Amber.
-Randi? - kérdeztem vissza tágra nyílt szemekkel.
-Ők azt mondták, hogy nem randi... de hát ki tudja...! - sóhajtott Amber.
-És... mit csinálunk?? Mert bármi történhet... - motyogtam.
-Szabad délutánt szervezünk... És megfigyeljük őket és ha valami van közbe lépünk... - magyarázta Amber.
- Amber, ugye felfogtad, hogy hétköznap van, suliidő... és házit kapunk...! - magyaráztam. - Ez aaz!!
- Mi? - nézett rám Amber értetlenül.
-Megmondom Em-nek, hogy hétköznap nem mehet el hiszen házit kap! Gyere!! - húztam Amber-t mosolyogva a suliból. Oda mentünk a padon ülő Castielhez,Lysanderhez és Emmához.
-Emma halottam ma délutánra programod van... - mondtam nyugodtan a húgomnak.
- Ne kezd...- sóhajtott Emma.
- Nem, nem! Nem is akartam kiakadni... de tudod szeretném ha nem hanyagolnád el a sulit... És ma bizonyára házit kaptok.... - magyaráztam nyugodtan.
- Ja, neem! Nem kapunk házit, mert holnap osztálykirándulásra megyünk így nem kapunk házit... - mosolygott Emma rám és Amberre. EZT NEM HISZEM EL!!!
- Biztos? Mert nem szeretném, hogy aztán kiderüljön, hogy hazudtál... - próbáltam nyugodtan beszélni.
- Ha szeretnéd megkérdezheted az osztályfőnököt... - vont vállat Emma. Én bólintottam majd Amberrel vissza mentünk a "megbeszélő helyünkre" a folyosóra.
- És most mi legyen??! - idegeskedtem.
- Mondtam, megfigyeljük őket... és a házi miatt ne aggódj! Van emberem aki megcsinálja... és ha lesz szóbeli akkor megtanulod reggel...!
- Igazad van...! Emma sokkal fontosabb... - bólintottam. - Tehát? Kik jönnek megfigyelni?
- Te,én,Li,Iris és Rosalya. Én beavatom őket és te addig beszélj a bátyámmal, hogy holnap tényleg lesz-e osztálykirándulás a húgod osztályának! - hadart Amber.
-Értettem... Sok sikert! - indultam meg.
-Neked is! - indult el Amber a másik irányba. Bementem a DÖK-ös terembe.
-Nataniel? Itt vagy? - kérdeztem.
-Igen itt vagyok... - állt fel Nataniel az asztaltól. - Miben segíthetek?
- Öhm... Megszeretném tudni, hogy tényleg lesz-e osztálykirándulásuk, holnap Emmáéknak... - motyogtam.
-Igen lesz... Múzeumba mennek... Miért baj van? - méregetett Nataniel és oda lépett hozzám. Hm... Elmondjam neki? Hát... Megbízok benne...
- Hát... Ma Emma programot szervezett Castiellel kettesben és megkérdeztem, hogy de házit kap meg ilyenek és aztán azt mondta, hogy holnap osztálykirándulásra mennek és ezért nem kapnak házit... -hadartam. - És tudod nem az a gonosz nővér akarok lenni mint a filmekbe vagy könyvekbe aki el akarja szakítani a húgát a szerelmétől, de... csak ne Castiel! Bárki más csak ne Castiel! És azért engem is meglehet érteni, nem?
- Celine... Én megértelek hidd el... Tudom, hogy ez neked nehéz! - fogta meg Nataniel a vállam és a szemembe nézett. - És ezt az időszakot ki kell bírnunk és "harcolnunk" kell, hogy Emma belássa, hogy rossz úton van. De hidd el minden oké, lesz!
Én elmosolyodtam.
- Köszönöm, Nataniel!
- Ugyan nincs mit! - mosolygott rám Nat. Majd kinyílt az ajtó és belépett rajta Melody. Melody egy jó barátnőm és ő is DÖK-ös. Nagy szemekkel nézett ránk, hiszen még mindig fogta Nataniel a vállam és egymásra mosolyogtunk amikor Melody bejött.
- Hát ti mit csináltok? - nézett minken értetlenkedve.
- Celine-nek egy kis lelki támasz kellet mert mostanában elég nehéz neki a húga meg Castiel miatt... - magyarázta Nataniel és elengedett.
- Oh, igen biztos nagyon nehéz neked most Celine! - bólogatott Melody megértően. - De hajrá, erős vagy!
- Köszönöm nektek! Tényleg! - mosolyogtam Melody-ra és Natnielre.
 <-- Melody






2015. április 16., csütörtök

10. fejezet: Nincs magánéletem!!!

*Celine szemszöge*
Miután Lysander elment és Castiel meg Emma a sátorban voltak mi is elmentünk. Ma viszont kérdőre akartam vonni a húgomat! Amikor a buszon voltunk, át beszéltük a lányokkal, hogy muszáj odamennem és beszélnem vele. De persze ők is jönnek! :D Ezért hát hátra mentünk Castielékhez - Amber,Li,Iris és én - .
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre. Nos, Lisander köszönt, Castiel oda dobott egy "csá"-t és Emma intett.
- Figyelj Emma beszélhetnénk? - kérdeztem a húgomtól.
- Persze, mondjad! - vont vállat.
- Négyszemközt gondoltam... - motyogtam.
- Nincsenek titkaim Cast és Lys előtt...- legyintett. Fúúú, de felidegesített! Mi ez a stílus, he?? Grr...
- NA JÓ! - kiáltottam rá. Szuper... mindenki minket néz. Gratulálok Celine, ezt elintézted! - Oké! Mi ez a Lysander és Castiel hülyeség? Miért Castiellel jöttél a versenyre? Mi ez az új hülye stílus? Miért változtál meg? Miért nem hiszel nekünk? És miért nem jössz össze Nataniellel ha már tegnap megcsókolt? Hm?! Sokkal jobb hatással lenne rád!
- Celine jól mondja! Hagyd ezt az egészet és jöjj össze a bátyámmal! - értett egyet Amber.
- Csak jót akarunk! - helyeselt Iris.
- Pontosan! - bólogatott Li.
Castiel dühösen nézett ránk, Lysander csóválta a fejét és... Emma remegni kezdett.
- NA JÓ HAGYJÁL ENGEM BÉKÉN! - kiáltott rám. - Nem változtam, sokat, Lysander és Castiel a barátaim, nem jövök össze Nataniellel soha mert nem szeretem és te vagy az aki megváltozott! És nincs magán életem! Tuti hogy leskelődtetek azért tudtok a tegnapi sztoriról!! Elegem van! Csak hagyjatok békén!!
Lysander aki Emmával szembe ült, most fel állt és leguggolt Emma elé.
- Mély levegő... Semmi pánik!! - nyugtatgatta Lisander Emmát. Emma lehunyta a szemét vett egy nagy levegőt majd kifújta és kinyitotta a szemét.
- Jobb? - kérdezte kíváncsian Castiel.
- Assszem... - vont vállat Emma.
- Szerintem most inkább menjetek el... - állt fel Lisander és ránk nézett. Na ide figyelj! Mi jogod van ahoz, hogy elküldj engem? AZ ÉN HÚGOM! Iris meg elkezdett minket rángatni. Szomorúan néztem Amberre.
- Na, jó mást kell kitalálnunk... - jelentette ki határozottan Amber, amikor visszaültünk a helyünkre.
Amber ránézett Emmára. Emma még mindig mérges volt, szóval rákiáltott,
- Ne nézzél, mert visszanézek!!! - kiáltotta Emma. A buszban hangos nevetés tört ki. Még én is elmosolyodtam. És akkor én vagyok a szemét? Amikor őt akarom csak megvédeni?
 <--- Castiel

2015. március 25., szerda

9. fejezet: Lys a megmentő



*Celine szemszöge*
Castiel és Emma egy ideig csöndben álltak és maximum Emma sírását lehetett hallani.
- Beszélj kérlek... - törte meg a csendet Castiel.
- Lys... Lysander egyszer csak megjelent é-és... megmentett... - sírta Emma. - Ott van a rémkép a...a.. fejembe... !!! - zokogta Emma. Lysander egyszer csak megjelent és oda lépett Castielékhez. Castiel és Lysander egymás szemébe néztek egy szó sem hangzott el köztük. De mintha beszélgettek volna.
- Figyelj... menj be a sátorba és fújd ki az orrod. - simította meg Castiel Emma haját. Emma bólintott majd Lysander (Lys) - hez fordult.
- Lys... én... köszönöm! Nagyon-nagyon szépen köszönöm!
- Örülök, hogy ott voltam és segíthettem... - ölelte meg Lysander Emmát majd Emma bement a sátorba.
- Hogy nézett ki az a csók? - kérdezte Castiel remegve Lysandert. És Lsander beszámolt róla... Grr... Borzalmas!
<--- Emma és Nataniel













- Tehát leterítette és Emma próbálta eltolni magától, de túl gyenge volt hozzá. És majdnem... Megölöm!! - jelentette ki Castiel és megindult, de Lys megrázta elállta az útját.
- Ne csinálj több bajt Emmának! - jelentette ki határozottan Lysander.
- Nem neki lesz baja hanem, Natanielnek! - vágott vissza Castiel. Castiel az a tipikus nem használom az eszem és megverem fajta. Undorító!!! Bár Natanielhez lesz egy két szavam... - Köszi Lys...
- Örömmel tettem Castiel... Csak kérlek ne gyilkolj meg semmit! Mert ha ilyen a hozzáállásod ha Emma itt van azt fogja érezni ha baj van. De neked őt meg kell nyugtatnod! Érted??
- Értem... - sóhajtotta Castiel.
- Akkor menj! És nyugodj le! - utasította Lysander Castielt. Castiel bólintott és bement a sátorba. Hm.. Most hálásak kéne lennem Lysandernek, hogy megmentette a húgom? Hát nem vagyok!Mert Lysander egy arrogáns... középkori, feledékeny bunkó!
 <-- Lysander

2015. március 23., hétfő

8. fejezet: Most ki a rossz-fiú?

*Celine szemszöge*
- Látom készen vagytok! - jött oda hozzánk Amber is Li. - Természetesen mi is! Most pedig indulás megfigyeli!
Én és Iris bólintottunk. Hajrá csapat! ._." Hát oké... 15 perc futkorászás után Amber aki elöl loholt megállított minket.
- Na végre! - suttogta és bevetette magát a bokorba. Mi pedig utána. Szóval a bokorból fogunk leskelődni... Okey... :D Természetesen Castiel és Emma már készen voltak, gyűjtöttek is már tűzhöz fát... Ügyesek!
- És most? - mosolygott Emma Castielre.
- Most pihenő... - nézett Castiel Emmára.
- Jó, oké te pihenhetsz! - nevetett Emma.
- És te? - kérdezte Castiel.
- Körülnézek!  - vont vállat a húgom.
- Akkor megyek én is! - sóhajtotta Castiel.
- Azt már nem! Nem kell rám vigyázni! Max. 10 perc és itt vagyok, oké?
- Jó, de... ha valami baj lesz... - motyogta Castiel.
- Nem lesz semmi baj! - legyintett Emma majd fel állt, megborzolta Castiel haját, intett és elment. Castiel mosolyogva nézett utána majd elkezdte rendezgetni a fákat amit a tűzhöz gyűjtöttek.
- És most? - kérdeztem halkan.
- Várunk... - vont vállat Amber. Castiel fekvő támaszozott, meg felülésezett és aztán várt. És így tettünk mi is... Telt múlt az idő,de Emma csak nem jött. Castiel is unatkozott és ezért megcsinálta a tűznek a helyét. Böngészte a térképet, meg nézegette az iránytűt... Aztán megpróbálta megcsinálni a helyet a tűznél ahol ülni fognak. Talált egy kidőlt farönköt és nagy nehezen oda húzta ahhoz a helyhez ahol enni fognak. Majd várt... Már sötétedni kezdett amikor lépteket halottunk... nem is! Mintha valaki futott volna! Később megjelent Emma és Castiel nyakába ugrott és sírt.
- Emma! - ölelte meg Castiel a síró nővéremet. - Mi a baj?
Én összenéztem a lányokkal. Mind a négyen csodálkoztunk. Mi történt?
- C-Castiel... - beszélt szakadozva  Emma. - Annyira féltem...
- Eltévedtél? - kérdezte Castiel.
-Ne-nem! Nézelődtem és tal-találkoztam csomó mindenkivel.. é-és találtam egy faházat! É-és benéztem a-az ablakon és bent volt... - itt Emma elakadt és beletúrta az arcát Castiel mellkasába.
- Ki volt bent? - kérdezte idegesen Castiel.
- Na-Nataniel... - Emma egyre erősebben sírt.
- Én bementem é-és köszöntem neki... aztán... elmondta, hogy ide jö-jönnek majd azok akik meg-megsérülnek és... aztán... földre teített és... meg...-meg csókolt és... - na itt Emma zokogásba tört ki.

Castiel belesúgott valamit Emma fülében. Emma megrázta a fejét.