19. fejezet: Castiel... mi van veled?

*Emma szemszöge*
Kicsit beszélgettem még Dake-el és aztán ott hagytam hadd próbáljon beilleszkedni. Így is most mi vagyunk a téma. Mindenki rólunk beszél és nézz... Inkább bementem a suliba és idegesen kerestem Castiel-t. Valami baja van... Berúgta az ajtót és mérges arcot vág, meg ma még nem is beszéltünk. Egyenesen a hátsó folyosóra mentem és ott találtam Castiel-t a lépcsőn ülve, A keze vérzett,,,
- Castiel!! - szaladtam oda hozzá,leguggoltam és megfogtam a kezét. - Mi történ?!
- Én is ezt szeretném tudni! - nézett rám... Csalódottan (?).
- Miről beszélsz?
- Dake-el jársz?!
- Igen...
- Nem tudod mit csinálsz!
- Már hogy ne tudnám! Ismerem Dake-et!
- De nem eléggé!
- Miért te talán, igen?! - akadtam ki.
- Igen! - vágta rá. - De erről nem akarok beszélni!
- Miért nem? Azt hittem mindent elmondunk egymásnak!
- És is ezt hittem! De nem mondtad, hogy Dake lett a pasid!!
- Mert ma akartam mondani! Azt hittem örülni fogsz! - néztem rá mérgesen.
- Mégis minek?!!
- Hogy találtam magamnak egy normális srácot!! - kiáltottam rá. Castiel és én felálltunk.
- Hát... Tévedtél! - nézett bele a szemembe mélyen. - És most is tévedésbe vagy! Jót akarok neked és... Dake nem neked való!
- Ne dönts helyettem! Senki ne döntsön helyettem! Én Dake-el boldog vagyok...! Miért nem vagy képes ezt megérteni! - kiáltoztam.
- Mert hibát követsz el, azért! - kiáltott rám Castiel.
- Castiel! TE ne kövesd el azt a hibát amit a nővérem is csinált! Ő és Amber,Rosy,Iris,Li... boldogak most, hogy boldog vagyok Dake-el! Próbálj meg te is mosolyogni és örülni annak, hogy boldog vagyok!! Mert ha igaz barát vagy akkor... ezt teszed!!!
- Akkor vagyok igaz barát ha próbállak megmenteni a bajtól! A baj pedig Dake! Ő egy idióta NŐCSÁBÁSZ!
- CASTIEL ne kiabálj velem!!
- AKKOR ÉRTSD MEG! DAKE BAJ NEKED! SZAKÍTS VELE, MOST! - kiáltotta Castiel.
- ÖNZŐ VAGY! TE EZT NEM ÉRTED!! - ezzel elrohantam onnan.
*Castiel szemszöge*
Amint Em elment a véres kezemet fogva lerogytam a lépcsőre. Mi ez...? Ezek könnyek amik végig folynak az arcomon...? Nem, nem a kezem fáj, bár... az is eléggé. De Emma.... Bajban van... Muszáj megmentenem, de nem maradhatok itt mert senki se láthatja, hogy sírok. Gyorsan felmentem a tetőre. Innen nagyon szép a kilátás... És könnyen le eshetsz innen. Jó lenne leugrani és minden gondomat elfelejteni... Nem!! Meg kell mentenem Emmát! Ez majd ráér később!