Korán reggel fürdés után épp vasaltam a hajam a fürdőszobámban amikor benyitott... Castiel!!
<-- (Én) Alyss hajvasalás közben- Upsz! - csukta be maga mögött, vigyorogva az ajtót Castiel.
- Gondolom akkor nem nagyon áll szándékodba kimenni... - néztem rá.
- Hát... eltaláltad! - kacsintott rám.
- Király... - sóhajtottam és vissza fordultam a tükörhöz. - Mit is csinálsz te itt?
- Ja, gondoltam eléd jövök ma reggel... - nyomogatta Castiel a telefonját a falnak dőlve.
- Na jó mit akarsz elmondani? - tettem le a hajvasalót és Castiel felé fordultam.
- Nem rég Armin jött be a házba...- sóhajtotta Castiel.
- Ez most fura... - ezzel gyorsan elmentem Emma szobájához és benyitottam, Castiel pedig szorosan állt mögöttem. Ez tárult elénk:
<--- Emma és Armin- ÓÓÓ!! - kiáltotta majd nevette el magát Castiel. Emma és Armin egyből szét "rebbentek".
- Gyerekek, azért erről illet volna beszámolni! - mosolyogtam az újdonsült párra és neki dőltem az ajtó félfának.
- Öhm.... Castiel már most tuti, hogy mindenkit felkeltett... - mondta zavartan Emma.
- Ne tereld a témát! - csóválta vigyorogva a fejét Castiel. - Így is mindenki fenn volt. Asszem...
- Armin te miért vagy ilyen vörös? Ezt nem kell szégyellni... - mosolyogtam biztatóan Arminra.
- Nem csak tudod... nem nagyon állt még előttem egy szál törülközőben egy sztár... - motyogta zavartan. Upsz... Most már értem...
- Öh, mi megyünk is!! - fogtam meg Castielt a pólójánál fogva és ő pedig épp beakarta csukni az ajtót amikor.
- Na, várj mit csinál itt Castiel? - kérdezte Emma.
- Öhm... - nyitottam ki megint teljesre az ajtót. - Csak értem jött, hogy majd együtt menjünk suliba...
- Mióta vagytok együtt? - kérdezte egyszerre Emma és Armin.
- Nem vagyunk együtt! - mondtuk egyszerre Castiellel és becsuktuk az ajtót.
- Olyan aranyosak együtt! - mondtam amikor beértünk a szobámba,
- Egyetértek! - kacsintott Castiel. Elvettem a székről a ruhámat.
- Castiel, kihoznád a fürdőből a fésűmet?
- Persze! - mosolygott rám Castiel és amint bement a fürdőbe én gyorsan bezártam a fürdőszobát a kulcsal.
- Hé!
- Csak gyorsan átöltözök! - kiáltottam. Gyorsan felvettem a ruhám majd kiengedtem Castielt.
- Köszi!!
- MIÉRT ITT CASTIEL!?? - rontott be a szobámba Celine.
- Neked is jó reggelt! - biccentett Castiel.
- Miért ne lehetne itt? Barátok vagyunk...!
- Ne kezd már te is! - fogta a fejét Celine.
- Inkább most örülj annak, hogy a húgod összejött Arminnal, aki a szobájában van éppen! - sóhajtottam.
- Mi vaan?? - ezzel Celine kiviharzott a szobámból.
- Megyünk? - kérdezte Castiel.
- Persze! - bólintottam.
Szia!
VálaszTörlésMivel tőled kaptam a díjat, aminek az egyik feltétele az volt, hogy írjak ide egy kis véleményt, vagy bármit ami építő jellegű.
Maga a történet tetszik, mindig izgalmas fordulatokat vesz, a szereplők is szimpatikusak.
Miben javíthatnál?
A fejezetek lehetnek egy picit hosszabbak, picit részletezhetsz jobban. Amire még figyelj oda kicsit, az a helyesírás, mert néhol még akad egypár, amitől elmegy az emberek kedve az olvasástól. Mellesleg, ez egy blog, szerintem itt nincs helye hangulatjeleknek, mint a hétköznapi életben.
Mindenesetre, megéri folytatni!
Remélem nem sértettelek meg, és köszi a díjat! ;)
Köszönöm, a kritikát és nem nem sértettél meg :) A kritikából tanulni lehet! És igazán örülök, hogy örülsz a díjnak! :)
Törlés