34.fejezet: Hol vagyok? Part 3

*Castiel szemszöge*
Alyss még mindig nem kelt fel... Nagyon félek, hogy maradandó sérülést szerzett-e...! Emma kint ült a padon él Armin simogatta a haját.
- Minden rendben, lesz... Alyss erős lány! - biztatta Armin Emmát.
- Igen, de... mikor fog fel kelni...? - sóhajtotta Emma.
- Nem sokára... - ölelte meg Armin Emmát. Aranyosak voltak együtt... Bárcsak engem is megnyugtatna valaki. De Lysander nem tud mert ott maradt az eszméletlen Alyss-al a suli nővérnél. Én is ott maradtam volna, de egyszerűen képtelen voltam rá. Rá néztem Celine-re... Iris, Rosalya, Amber és Li nyugtatgatta. Ez nem állapot! Ott gyülekezik a suli előtt egy rakás újságíró és fotós!
*Alyss szemszöge*
- Fiúk! Nem akarok közbe szólni, de haza kell jutnom!
- Ez sajnos, nem ilyen egyszerű... - nézett rám Valkyon... együtt-érzőn (?) - Először ki kell tanálnunk, hogy hogyan és miért kerültél ide...
- Mi az utolsó emléked? - nézett rám Nevra.
- A barátaimmal sétálok... de hova...? Talán ki az udvarra...
- És aztán? - nézett rám Valkyon.
- És aztán... - itt megfájdult a fejem. Nagyon, nagyon fájt! Ezért lehunytam a szemem és megpróbáltam minden erőmmel vissza emlékezni. - Valaki... valaki megragadott! És... Neki vágott... egy fának!
Amint ezt kimondtam úgy éreztem összeesek és feketeséget láttam magam előtt.
Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, Lysandert láttam meg aki felém hajolt és nézett engem.
- Alyss! - kiáltotta megkönnyebbülten és... magához ölelt (?). De... hogy kerültem vissza? Hol van Nevra és Valkyon? Meg az a kék hajú srác,Ezrael? Nem értem...!
*Castiel szemszöge*
Benyitottam a szobába ahol, az eszméletlen Alyss pihent. De most változás volt bent...! Alyss nem volt eszméletlen... Lysander ölelgette. Lysander elengedte Alyss-t és rám nézett én pedig boldogan oda szaladtam Alysshoz.
- Hála égnek! - öleltem meg Alyss-t. Alyss pár másodperc múlva visszaölelt.
- Elnézést fiúk... - szólalt meg mögöttem a nővér. Erre elengedtem Alyss-t. - Meg szeretném vizsgálni a hölgyet...!
- Persze... - bólogattunk Lysanderrel és leültünk. Egy idő berontott Celine, Emma, Armin, Iris, Rosalya, Li, Amber, Viola, Kim, Kentin, Alexy... Mindenki boldog volt, hogy Alyss felébredt...!
- De... mi történt? - kérdezte Alyss miután a nővér megvizsgálta. - Az utolsó emlékem, hogy valaki hozzá vág egy fának...
- Ezután pedig több óráig voltál kiütve... - bólogatott könnyeket törölgetve Viola. Az elmúlt pár hétben nagyon megkedvelték egymást Alyss-al.
- Egész végig itt feküdtem? - döbbent le Alyss.
- Igen... Miért? - kérdezte Kim.
- De... én... a varázs világ egyik legnagyobb városában jártam!
- Mi? - nézett Celine furán.
- Eldarya-ban jártam! Ott találkoztam, Nevra-val, meg Valkyon-nal!
- Talán... talán csak álmodtad... - nézett Emma Alyss szemébe.
- De olyan valóság szerű volt... - hajtotta le a fejét Alyss.
- Sok álom olyan mintha valóság lenne.. pár már megtörtént esemény,vagy megfog történni... mindegyiknek van egy jelentése... De pár csak a képzelet szüleménye... - magyarázta Lysander.
Én megöleltem Alyss-t.
- Minden rendben lesz... - majd suttogóra fogtam a hangom, úgy hogy csak Alyss hallja - Szeretlek...
- Én is téged... - suttogta Alyss.