9. fejezet: Lys a megmentő

*Celine szemszöge*
Castiel és Emma egy ideig csöndben álltak és maximum Emma sírását lehetett hallani.
- Beszélj kérlek... - törte meg a csendet Castiel.
- Lys... Lysander egyszer csak megjelent é-és... megmentett... - sírta Emma. - Ott van a rémkép a...a.. fejembe... !!! - zokogta Emma. Lysander egyszer csak megjelent és oda lépett Castielékhez. Castiel és Lysander egymás szemébe néztek egy szó sem hangzott el köztük. De mintha beszélgettek volna.
- Figyelj... menj be a sátorba és fújd ki az orrod. - simította meg Castiel Emma haját. Emma bólintott majd Lysander (Lys) - hez fordult.
- Lys... én... köszönöm! Nagyon-nagyon szépen köszönöm!
- Örülök, hogy ott voltam és segíthettem... - ölelte meg Lysander Emmát majd Emma bement a sátorba.
- Hogy nézett ki az a csók? - kérdezte Castiel remegve Lysandert. És Lsander beszámolt róla... Grr... Borzalmas!

<--- Emma és Nataniel













- Tehát leterítette és Emma próbálta eltolni magától, de túl gyenge volt hozzá. És majdnem... Megölöm!! - jelentette ki Castiel és megindult, de Lys megrázta elállta az útját.
- Ne csinálj több bajt Emmának! - jelentette ki határozottan Lysander.
- Nem neki lesz baja hanem, Natanielnek! - vágott vissza Castiel. Castiel az a tipikus nem használom az eszem és megverem fajta. Undorító!!! Bár Natanielhez lesz egy két szavam... - Köszi Lys...
- Örömmel tettem Castiel... Csak kérlek ne gyilkolj meg semmit! Mert ha ilyen a hozzáállásod ha Emma itt van azt fogja érezni ha baj van. De neked őt meg kell nyugtatnod! Érted??
- Értem... - sóhajtotta Castiel.
- Akkor menj! És nyugodj le! - utasította Lysander Castielt. Castiel bólintott és bement a sátorba. Hm.. Most hálásak kéne lennem Lysandernek, hogy megmentette a húgom? Hát nem vagyok!Mert Lysander egy arrogáns... középkori, feledékeny bunkó!
 <-- Lysander

8. fejezet: Most ki a rossz-fiú?

*Celine szemszöge*
- Látom készen vagytok! - jött oda hozzánk Amber is Li. - Természetesen mi is! Most pedig indulás megfigyeli!
Én és Iris bólintottunk. Hajrá csapat! ._." Hát oké... 15 perc futkorászás után Amber aki elöl loholt megállított minket.
- Na végre! - suttogta és bevetette magát a bokorba. Mi pedig utána. Szóval a bokorból fogunk leskelődni... Okey... :D Természetesen Castiel és Emma már készen voltak, gyűjtöttek is már tűzhöz fát... Ügyesek!
- És most? - mosolygott Emma Castielre.
- Most pihenő... - nézett Castiel Emmára.
- Jó, oké te pihenhetsz! - nevetett Emma.
- És te? - kérdezte Castiel.
- Körülnézek!  - vont vállat a húgom.
- Akkor megyek én is! - sóhajtotta Castiel.
- Azt már nem! Nem kell rám vigyázni! Max. 10 perc és itt vagyok, oké?
- Jó, de... ha valami baj lesz... - motyogta Castiel.
- Nem lesz semmi baj! - legyintett Emma majd fel állt, megborzolta Castiel haját, intett és elment. Castiel mosolyogva nézett utána majd elkezdte rendezgetni a fákat amit a tűzhöz gyűjtöttek.
- És most? - kérdeztem halkan.
- Várunk... - vont vállat Amber. Castiel fekvő támaszozott, meg felülésezett és aztán várt. És így tettünk mi is... Telt múlt az idő,de Emma csak nem jött. Castiel is unatkozott és ezért megcsinálta a tűznek a helyét. Böngészte a térképet, meg nézegette az iránytűt... Aztán megpróbálta megcsinálni a helyet a tűznél ahol ülni fognak. Talált egy kidőlt farönköt és nagy nehezen oda húzta ahhoz a helyhez ahol enni fognak. Majd várt... Már sötétedni kezdett amikor lépteket halottunk... nem is! Mintha valaki futott volna! Később megjelent Emma és Castiel nyakába ugrott és sírt.
- Emma! - ölelte meg Castiel a síró nővéremet. - Mi a baj?
Én összenéztem a lányokkal. Mind a négyen csodálkoztunk. Mi történt?
- C-Castiel... - beszélt szakadozva  Emma. - Annyira féltem...
- Eltévedtél? - kérdezte Castiel.
-Ne-nem! Nézelődtem és tal-találkoztam csomó mindenkivel.. é-és találtam egy faházat! É-és benéztem a-az ablakon és bent volt... - itt Emma elakadt és beletúrta az arcát Castiel mellkasába.
- Ki volt bent? - kérdezte idegesen Castiel.
- Na-Nataniel... - Emma egyre erősebben sírt.
- Én bementem é-és köszöntem neki... aztán... elmondta, hogy ide jö-jönnek majd azok akik meg-megsérülnek és... aztán... földre teített és... meg...-meg csókolt és... - na itt Emma zokogásba tört ki.

 <-- Emma és Castiel 

Castiel belesúgott valamit Emma fülében. Emma megrázta a fejét.  

7. fejezet: Vigyázz,kész, rajt!

*Celine szemszaöge*
Felszálltunk Irissel a buszra és leültünk közép tájon. Szembe velünk is volt 2 hely amit meglepetésemre Amber és Li foglalt el. Hát igen... ők tényleg komolyan veszik, hogy együtt megfigyeljük Castieléket.
- Oké! Ezt a munkát komolyan kell vennünk! Nem lehet elbénázni! Értve vagyok? - suttogta Amber. Mi pedig bólintottunk.
- Most szállnak fel a buszra! - jelentette a mellettem ülő Iris és mindannyian oda kaptuk a tekintetünket. Castiel és Emma felszálltak a buszra.
- Jó napot! - köszönt Emma és intett egyet. Castiel meg csak intett. - Hány órás az út?
- Max. 15 perc lenne csak a környéken van egy nagy dugó ami 1 órás is lehet meg megkel vagy 3-szor ellenőriznünk kell, hogy mindenki itt van -e. Tehát hosszú... - válaszolta a sofőr. Castielék bólintottak majd leültek leghátra. És így én meg Iris nem láthattuk őket. De szerencsére Amber és Li pont rájuk láttak.
- Most mit csinálnak? - kérdeztem remegve. - Cseréljünk helyet! Én is látni akarom!
- Neem! Nekem is látnom kell! - jelentette ki Amber. - Li! Cserélj Celine-el helyet!
- Nekem jó... - sóhajtotta Li és helyet cseréltünk. Emma és Castiel beszélgettek.
- Hm... vajon ki fog hozzájuk ülni még? - gondolkozott Li.
- Lehet, hogy kettesbe maradnak... - találgatott Iris.
- Még csak az kéne! - sziszegte mérgesen Amber.
- Lysader... és két széket foglal el... - sóhajtottam és néztem ahogyan Lsander leül velük szembe majd minden Emma oda rakja Lysander mellé a kézi táskáját.
- Ez jó jel! Legalább nem kettesbe lesznek... - mosolyodott el Li.
- Ja csak a húgom 2 fiúval van! - szörnyülködtem.
- Kivel megy Lysander? - kérdezte Iris.
- A bátyámmal... - legyintett Amber. Nos, 30 perc kellet, hogy mindenki a buszon üljön, aztán 1 órás dugóba keveredtünk és aztán 15 perc alatt oda értünk az erdőbe. Gratula! Castiel és Emma meg Lysander egész út alatt beszélgettek meg találtak a földön egy kupakot és azzal dobálóztak. A tanárok ráakartak bírni, hogy énekeljünk kirándulós dalokat, de csak kinevettük őket. Oké, volt egy két kivétel akinek tetszett az ötlet, de ezek a... nyomik.
- Nos, megérkezett miden iskola! - állt a tömeg közepére a mi igazgatónőnk. - Tisztességes játékot várok maguktól! Semmi csalás! Nem akarok bajokat! Szabályokat mindenki ismeri? Nos akkor jó versenyzést!!
Pár tanár kiosztott néhány nehéz és nagy táskákat. Volt bennük térkép,iránytű, sátor,alvózsák...stb. Irissel órákig járkáltunk az erdőbe majd letelepedtünk valahol. Nagy nehezen... volt vagy 1 óra XD De felállítottuk a sátrat!! *taps ,fütyülés megható sóhajok XD*
 <-- Az igazgatónő

6. fejezet: A megfigyelő csapat

*Celine szemszöge*
Reggel később érkeztem mint a húgom és érkezésemnél Castiellel lépett ki a suliból. Hm... látom nem ért túl sokat a tegnapi balhé! Remek... ._."
- Celine! - lépett hozzám Amber.
- Igen?
- Kivel jössz a versenyre? - kérdezte türelmetlenül.
- Irissel... Te? - kérdeztem vissza.
- Li-vel! Charlott meg Capucine-val... Figyelj! Tudtad, hogy a húgod Castiellel jön?
- Mi? - kaptam a szám elé a kezem. Naa neem! EZT NEM! Amber komolyan bólintott.
- Aggódok Emmáér... - tette hozzá. - Egy éjszaka az erdőben...ilyen fiatalon ráadásul a suli rossz-fiújával... Remélem nem esik baja!
- Azt én is! - kaptam oda a fejem a padon ülő és beszélgető Castielhez és Emmához.
- Na és mi van Rosalyával? - kérdezte Amber.
- Nem jön... valami családi ügy miatt... - legyintettem.
- Figyelj! - fordított vissza és a szemembe nézett. - Azt ajánlom, hogy a verseny alatt figyeljük meg őket! Iris megbízható és Li úgyszintén! Na?
Lehunytam a szemem... Rémképek futottak át az agyamon.
- Benne vagyok! - jelentettem ki eltökélten.
- Remek... - bólintott. - Avasd be Iris-t én pedig ugyanezt teszem Li-vel. A buszon találkozunk! - ezzel Amber el is ment. Nekem pedig kattogni kezdett az agyam. Megláttam Iris-t és oda szaladtam hozzá. Szó nélkül belé karoltam és elkezdtem be a suliba húzni. Majd hadarva elmondtam neki mindent ő pedig hevesen bólogatott. Majd Nataniel kilépett a tanáriból.
- Nataniel!!! - kiáltottam oda neki. Ő lassan oda sétált hozzánk.
- Ne ordítozz a folyosón! - csóválta fejét.
- Bocsánat... Figyelj van egy kis gondunk és nagyon szeretném ha segítenél! Emma és Castiel együtt indulnak a versenyen és... - a mondatot nem tudtam befejezni mert Nataniel közbe vágott.
- Én sem tudok segíteni! - tárta szét a karját. - Már mindent megpróbáltam, de semmi eredmény!
- Ajj!! - rágtam idegesen a szám szélét.
- Sajnálom... majd kitalálunk valamit... - sóhajtott és bement a Dök-ös terembe.
- Figyelni fogjuk őket... - suttogta Iris.
- Tudom... - csóváltam a fejem.
- Ez is jobb mint a semmi! - veregette meg a vállamat Iris biztatóan.
- Talán... - sóhajtottam. Hangosbemondó: Bimm-Bamm! Megjött a busz amivel megyünk a versenyre! Mindenki gyülekezzen az iskola udvaron! Ismétlem mindenki gyülekezzen az iskola udvaron! Megjött a busz amivel megyünk a versenyre!
- Na gyere! Induljunk! Jó lesz, ne aggódj! - bátorított mosolyogva Iris. Én pedig erőltettem vissza mosolyogtam rá. "Nagyon jó lesz tényleg!" ._."
 <-- Li

5. fejezet: Tanári kíséret? Minek?

*Amber szemszöge*
Miután Li és Charlott magamra hagytak a Wc-ben újra kisminkeltem magam. Megfésültem a hajam majd előszedtem a táskámból a cigarettát. Általában csak akkor gyújtok rá ha nagyon kivagyok... és ez most az volt! Kinyitottam az ablakot és kiültem a párkányára. Meggyújtottam a cigit és néztem a diákokat. Emma... Hm... Mit is követett el ő ellenem, hogy ennyire utálom? Semmit... azon kívül, hogy Castiellel van. Ez unfair ellene nem? De lehet... Bár az is lehet, hogy nem is utálom... inkább féltékeny vagyok rá...? Nos, meglehet! Rápillantottam Castielékre... Pont Nataniel ment oda hozzájuk... Beszélt Emmával miközben Castiel gyilkos szemmel nézegette. Hm... és akkor ő mondja meg nekem, hogy fogadjam el ha elutasítottak. Ch...Nataniel fontoskodva magyarázott meg mutogatott aztán ő, Emma és Castiel beindultak a suliba. WOW! Álljunk csak meg! :o Ezt látnom kell! Gyorsan kisminkeltem magam és már rohantam is megtalálni a többieket. Szerencsére a DÖK-ös terem ajtaja nyitva volt és halottam a bátyám hangját.
- Csak nézzetek bele! Ez nagyon fontos! - halottam Natanielt és már be is néztem az ajtón. Emma unottan elvett tőle egy Dossziét.
 <-- Emma és Nataniel
Emma unottan olvasgatta a papírokat, miközben Castiel aki a falnak dőlve állt, telefonját nyomogatta és rágózott. Néha rápillantott Natanielékre. Nataniel pedig idegesen várta Emma reakcióját. Szép kis csapat mondhatom! ._." Egyszer csak Emmának kitágult a szeme és Natanielre nézett. Castiel levette tekintetét a telefonja kijelzőjéről és várta, hogy Emma megszólaljon. Emma nem szólalt meg csak elidőzött a tekintete Natanielen. Majd... fejbe csapta! :D
 <-- Emma és Nataniel
- Kísérő tanár? MI? MINEK, HM?! - kiáltotta.
- Mi van? - lépett Castiel Emma mellé aki ledobta az egyik asztalra a dossziét.
- Nataniel elintézte, hogy nekünk kettőnknek az egész versenyt egy tanár kíséretében kelljen megtennünk! - hadarta Emma idegesen.
- Mert? - nézett Castiel mérgesen a bátyámra.
- Idézzem? "Nehogy valami baj történjen...!" - kiáltotta Emma.
- Te teljesen hülye vagy?! - akadt ki Castiel. Én viszont örültem ennek az egésznek... - Nehogy baj történjen? A legnagyobb baj az az, hogy te a világra jöttél!
- Csináld vissza! Nem fog minket egy tanár kísérgetni! Felejtsd el! - hadarta Emma.
- De ez a te érdekedet szolgálja... - motyogta Nataniel.
- Nataniel vidd ezt a Dossziét és csináld vissza ezt az egészet mert ha nem tanár ide vagy oda de az erdő gyilkosság helyszíne lesz! És nem a tanár lesz aki meghal, hanem te! - mondta mérgesen Castiel ellent nem tűrő hangon.
- Hát jó... - mondta sértetten Nataniel és felkapta a dossziét. - De figyelni foglak titeket!
Ezzel gyorsan a falhoz simultam és pár másodperc múlva Nataniel viharzott el mellettem. Hála égnek nem vett észre!

4. fejezet: A szerelem egy sötét verem

*Amber szemszöge*
Táj futás... már így se sok kedvem volt az egészhez... De az iskolában végleg elment a kedvem az egésztől! Minden olyan volt, mint amilyen szokott! Többnyire... Leadtam az adminisztrációs lapot egy pasinak aki a suliban volt és ezzel foglalkozott. Li,Charlott és Capucine (becenevén:.Carla) még nem voltak a suliba. Váltotta pár szót néhány végzős sráccal majd sajnos amikor az udvaron voltam a bátyám Nataniel feltartott.
- Amber! Az úriember aki a tájfutással foglalkozik szólt nekem, hogy elfelejtetted oda adni az 50 dollár adminisztrációs díjat! - hadarta fontoskodva én meg unottan néztem rá. Hát, hogyne... "Elfelejtettem"!
- Majd kifizeted te... - vontam meg a vállam unottan.
- Amber! Már megint minden pénzed elköltötted?! Értsd meg... - hadarta Nataniel de én közbe vágtam.
- Nincs nálam pénz! Nálad meg van! Tehát ki is tudod fizetni! - tekintettem lezártnak a témát. Aztán... Egy kicsivel arrébb nevetést halottunk... mind a ketten oda kaptuk a fejünket. Emma és Castiel nevettek. Emmán egy aranyos cipő volt, fekete térdig érő szép cica nadrággal, és egy spagetti pántos top... A gyomrom görcsbe rándult... Castielen a szokásos fekete dzseki volt, csőnadrág, sportcipő meg egy rock bandás póló. Hogy nézhet ki Emma ennyire rosszul...? És akkor ő hogy lehet jóba a totál helyes Castiellel? Rápillantottam a mellettem álló bátyámra. Összeszűkült szemmel nézte a jelenetet. Hát igen... neki totálisan bejön Emma. Visszanéztem Castielékre... Emma játékosan meglökte Castielt. És észrevettem a bőrkarkötőt ami Emmán volt. Mindig Castiel, hordja... De... ez azt jelenti, hogy együtt vannak a Táj Futáson? Talán... járnak is? Nem... ez nem lehet! Berohantam a suliba, egyenesen a női mosdóba. És... pont, hogy beértem... rám tört a zokogás! Lerogytam a földre az ajtó előtt... Kb. 6 perc keserves zokogás felálltam és belenéztem a tükörbe. Borzalmasan néztem ki... Feldagadtak a szemeim, elmosódott a sminkem, és lila volt a szám. Ekkor kinyílt az ajtó... Charlott és Li lépett be rajta. Megláttak és tudták, hogy mi történt. Gondolom a bátyám elmondta a történteket. Majd meghálálom neki... egyszer! Megöleltek! Jól esett...
- Mosd meg az arcod! - tanácsolta Charlott miután elengedtek. Én bólintottam és elkezdtem megmosni az arcom. A hideg víz valamennyire meg nyugtatott.
- Utálom... - nyögtem amikor megint könnyek gyülekeztek a szemembe.
- Igazad van! - bólintottak mind ketten.
- Utálom, hogy SZERETEM! - kiáltottam. A lányok lefagytak és a szájuk elé kapták a kezüket. - Utálom, hogyha beszélek vele a gyomromban valami kis pillangók elkezdenek csapkodni, hogy egyből mosolyognom kell ha ránézek, hogy ha a szemébe nézek remegek és ha véletlenül hozzám ér akkor össze akarok esni! - hadartam és a két legjobb barátnőm próbálták át érezni a helyzetet. Pár perc hallgatás után megszólaltam.
- Magamra hagynátok egy kicsit? - néztem a lányokra. Ők megértően bólintottak majd megsimították a hátamat és kimentek a Wc-ből.
 <--- Amber

3. fejezet: A bejelentés

*Celine szemszöge*
Miután végig ültük a tanórákat ahol Castiel egész végig sms-ezett és egy tanár rászólt, kiröhögte... Nos, kiözönlöttünk a folyosóra. Csak sajnos megszólalt a hangosbemondó, az igazgatónő hangján.
Hangos bemondó: Bimm-Bamm! Minden diákot gyülekezzen az aulába! Fontos bejelentés! Ismétlem! Minden diák gyülekezzen az aulába! Fontos bejelentés!
- Szerintetek miről lehet szó? - karolt belém Iris.
- Lehet hogy Shoppingolási körút... - karolt Rosyis belém.
- Mindegy... a lényeg, hogy túléljük... - legyintettem.
- Stresszes vagy... - csóválta a fejét Iris.
- Jaja... Történt valami a Dögös teremben? - húzogatta fel-le a szemöldökét Rosy.
- Max. Nataniel Dögös a Dök-ös teremben... - gondolkozott hangosan Iris. - Bár nem az én esetem!
- Inkább keressünk helyet! - rángattam be a 2 legjobb barátnőmet az aulába, ügyesen terelve a témát.  Amit találtunk egy jó helyet és minden élő diák meg tanár megérkezett az igazgatónő felment a színpadra. Természetesen a 12.-es Yuzuko kiáltott is az igazgatónőnek.
- Igazgató néni! Tessék Gangam Style-t énekelni nekünk! Táncolhat is hozzá ha úgy jobban megy!
Persze a beszólását a diákok hatalmas nevetéssel,tapsal, fütyüléssel és biztatással fogadták.
- ELÉG LEGYEN! - kiáltotta az igazgatónő a mikrofonba mérgesen. - Nos, holnap nem lesz tanítási nap...
Sajnos, az igazgatónő nem tudta befejezni a mondatot mer mindenki éljenezett.
- Csendet! - kiáltott egy nagyot az igazgatónő. - Holnap Táj futásra megyünk! Meg szeretnénk nyerni a versenyt! Elég sok iskola részt vesz rajta! A célja, hogy egy éjszakát túl éljünk az erdőbe egy estét! Semmi felé modern  eszköz nem lehet nálunk! És párosába jelentkezhet mindenki! Ma vigyék haza az adminisztrációs lapot és kitöltve hozzák vissza a szüleik aláírásával! A gyűlésnek VÉGE! - hadarta el az igazgatónő. Majd amilyen gyorsan tudott el tűnt a színpadról. Voltak akik nem annyira örültek ennek a dolognak...
- Én nem mehetek... - csóválta a fejét Rosy miközben próbáltunk kiszabadulni az aulából.
- Hogyhogy? - kérdezte csodálkozva Iris.
- Családi ügy... - legyintett Rosy.
- Akkor indulunk együtt? - fordult felém Iris izgatottan.
- Persze! - öleltem meg. Csak tudnám, hogy kivel fog jönni Em... Lehet, hogy az egyik barátnőjével az osztályból? Hm...
 <-- Iris

Csábításból jeles facebook csoport

Sziasztok! Most szeretnék egy Facebook csoportot megosztani veletek. Kedves és kreatív emberek gyülekeznek ott akik szeretik a Csábításból jeles játékot! Érdemes csatlakozni a csoporthoz! Én is örömmel nézem mindig, hogy miket osztanak meg, és írok a képekhez és bejegyzésekhez! Itt a link:
https://www.facebook.com/groups/517038005108671/?fref=ts
Köszönöm a figyelmet!
Puszi: Eni

2. fejezet: Mi ez valami spanyol sorozat?

*Celine szemszöge*
A napsütötte idő miatt mindenkinek jó kedve van, nem? Hát a mai reggelünk nekünk korántsem volt, szép meg nyugis. 15 perc ordítozás és rángatás az udvaron aztán ordítozás a folyosón... Hm...
- Lenyugodtál már? - kérdezte a húgom akinek a karját szorongattam a folyosón vörös fejjel.
- NEM! - ordítottam rá. Em sóhajtott egyet én meg próbáltam lenyugodni. 5 perc után kicsavarta a karom.
- Aú! - kaptam oda a karomhoz. Iris egyből mellém termett és megnézte a karom.
- Emma, nyugi! - csóválta Rosy (Rosalia) a fejét.
- Kösz nem! - vágta rá Em.
- CELINE TARTS FÉKEN A HÚGODAT MERT HA NEM, ÉN FOGOM! - ordított rám Amber.
- TE EBBE NE SZÓLJ BELE! - kiáltottam vissza. Igaz egymás mellet álltunk... Na, és itt lett lelki ismeret furdalásom... eddig gond nélkül sértettem és ordítoztam, verekedtem... de most, hogy tegnap nyíltan beszéltünk... már nem megy! A csengő megszólalt és a diákok pedig megindultak a termeik felé. De, még így is feltűnt a szőke Nataniel, a DÖK -elnök (Diákönkormányzat elnöke). Kilépett a DÖK-ös terem ajtaján majd hidegen rászólt Castielre,Amberre,rám, és Em-re.
- Ti 4-en! A DÖK-ös terembe! - intett Nataniel csöppet sem kedvesen. Mind a 4-en megindultunk Nataniel után.
Nataniel becsukta utánunk az ajtót és felénk fordult.
- Mi ez az egész? - kérdezte. Én és Amber (aki mellesleg Nataniel húga) egyszerre kezdtünk el beszélni... jaj nem is beszélni! Kiakadni... Igen ez a jó!
- Csöndet! - intett le minket Nataniel. - Emma, mi történt?
- Nos, kint beszélgettem Castiellel az udvaron és Amber meg Celine letámadtak, hogy mit képzelünk meg ilyenek...
- Na jó... - túrt bele szőke hajába Nataniel. Aranybarna szeme gondterhelten pillantott körbe. - A szerelmi veszekedéseiteket az iskolán kívül rendezzétek...
Nataniel nem tudta befejezni a mondatot. Én és Amber megint kiakadtunk. Nataniel 3 percig bírta...
- Na jó... ELÉG! - kiáltott ránk. Még sosem láttam ilyennek...
- Nem akarok több ilyet! Amber ha elutasítanak próbáld elfogadni! Celine hagyd hadd  legyen a húgodnak is magán élete! Emma jól válaszd meg kivel barátkozol! Castiel ne merd elrontani Emmát! - hadarta Nataniel.
- Ne mondd meg mit csináljak, jó?! - kapta fel a vizet Castiel.  Nataniel legyintett egyet...
- Emma kérlek ne, Castiellel lógj! - hadartam. - Ki akar használni!
- Ne te dönts el mindent helyettem! - és Emma kellően befejezte a mondatát. Felmutatta a középső ujját majd kiviharzott a teremből. Castiel rám meg Nataniel-re nézett és gúnyosan elmosolyodott. Aztán se szó se semmi elment.
- Otthon beszélünk!!! - hadarta gyorsan Amber és mérgesen elment.
- Köszönöm Nataniel, hogy mellém álltál... - mondtam 2 perc hallgatás után.
- Nem miattad tettem... - kapta el Nataniel a tekintetét. - Most pedig menj!
Erre kitolt az ajtón a folyosóra és becsapta mögöttem az ajtót.
Na jó... ebből elég! MI EZ? VALAMI SPANYOL SOROZAT? HM?! Ki írja az én történetemet! Mert nem tetszik! :o
 <---Nataniel

1. fejezet : Ki a rossz-fiú?

*Celine szemszöge*
Elgondolkozva indultam meg a suliba. A húgom nélkül mentem, mert ma ő külön akart menni. És éppen ezen gondolkoztam... Vajon miért? A húgomat Emmának hívják és 16 éves. Mindegy... nem lesz semmi baj. Hiszen elég idős ahhoz, hogy egyedül menjen iskolába. Meg lehet, hogy ciki már ha a nővéreddel mész iskolába? Hm... igen, lehet! Mire észbe kaptam már a suli előtt álltam. Elmosolyodtam aztán beléptem a suli kapuján. Sok boldog arc intett felém, Rosalya és Iris a két legjobb barátnőm már belém is karoltak.
- Hali! - köszöntünk egyszerre és ezen még szélesebben elmosolyodtunk. Pletykázva beléptünk a folyosóra ahol Rosa megállított engem és komolyan méregetett.
- Mi az? - kérdeztem 5 perc után.
- Figyelj... - kezdte Iris, de Rosy (Rosalya) leintette.
- A húgod és Castiel kint vannak az udvaron... beszélgetnek és nevetnek együtt. - hadarta Rosy majd várta a reakciómat. Én pedig egyszerűen lefagytam. Hogy miért? Talán azt gondoljátok, hogy én vagyok az a gonosz nővér aki elakarja szakítani a húgát meg a szerelmét egymástól? Mint valami spanyol sorozatba,hm? Hát... nagyon szeretem a húgomat... de Castielt nem utálom... GYŰLÖLÖM!
Irritál ha rá kell néznem! Előbb keringőznék az igazgatónő kutyájával egy aknamezőn, mint hogy Castiellt elviseljem a húgom közelébe! Hogy miért, is? 9. be történt... -mese idő... :D- Na, szóval... az egyik legjobb barátnőm Deborah járt Castiellel. Deborah igazán, kedves volt, segítőkész és remek barátnő!Castiellel csinált egy bandát és jól megvoltak együtt. Azonban Castiel kihasználta és híres akart lenni. Deborah-ra rászállt Castiel egyik régi legjobb barátja, Nataniel. Castiel agybeteg lett hiszen Deborah volt az egyetlen esélye a hírességhez. Szerencsére Deborah és Castiel menedzsere időben meglátta, hogy ki valójában Castiel és dobta. Deborah elhagyta a sulit és híres lett. Castiel  Rockos stílusra váltott, befestette a haját vörösre és 1000 meg 1000 barátnője lett akiket mind kihasznált. Cigizni kezdett,lógót,verekedett... a suli legbalhésabb diákja lett, egy igazi rossz-fiú aki mindenkire rossz hatással van mindenkire... Castiel összetörte a barátnőimnek a szívét, és elüldözte a legjobb barátnőmet. -mese idő vége :D -
- Hahó! - lengette meg Iris a kezét a szemem előtt. Hupsz... kicsit elkalandoztam...
- Castielnek annyi! - húztam el a mutató ujjamat a torkom előtt majd a két legjobb barátnőmmel kiviharoztam a suliból. Castiel és Em (Emma) egy padon ültek és beszélgettek. Egyszerre értem oda Amberrel... Ahj... Amber... Most mi is van vele meg velem? Utáljuk egymást vagy kedveljük? Nos, egy biztos! Ő se akarja, hogy a húgom Castiel közelébe legyen! Hiszen... ő szerelmes Castielbe. Amber csípőre tette a kezét és én ugyanígy tettem. Castiel felvont szemöldökkel nézett ránk. Em meg nem leplezte le, hogy csodálkozik de nagyon. Hát igen... én és Amber ugyanúgy viselkedünk... ez nekem is új! Charlott és Li (Liza) akik Amber legjobb barátnői mögöttünk álltak, Iris és Rosy mellet.
- Ti meg mit csináltok?! - kérdeztem fújtatva.
- Van szemed, használd is! - vont vállat Castiel. A bunkó! Em elmosolyodott Castiel beszólásán...
- Na és miről beszéltek?  - próbálkozott Amber is egy csábos mosoly kíséretében.
- Közöd? - kérdezett vissza Castiel. Hú... Amber mindjárt robbanni fog!
- Figyelj Em, beszélhetnék? - intettem a fejemmel a húgomnak.
- Ráér később... - legyintett.
- Emma, hallgass a nővérdere... csak jót akar! - csóválta a fejét Amber és megpróbálkozott egy mosollyal.
- Én meg neki! És neki az lesz a legjobb ha hagy minket dumálni... - sóhajtotta Em. Na, és itt fogyott el az én meg Amber türelme. Hűha! Amber ordítozni kezdett én meg rángatni a húgomat. Hát mondanom se kellet, hogy az egész udvar így is bámult minket. A húgom és Castiel, aztán meg én és Amber... most meg ez! Gratulálok...
 <-- Em (Emily)