*Celine szemszöge*
Castiel és Emma egy ideig csöndben álltak és maximum Emma sírását lehetett hallani.
- Beszélj kérlek... - törte meg a csendet Castiel.
- Lys... Lysander egyszer csak megjelent é-és... megmentett... - sírta Emma. - Ott van a rémkép a...a.. fejembe... !!! - zokogta Emma. Lysander egyszer csak megjelent és oda lépett Castielékhez. Castiel és Lysander egymás szemébe néztek egy szó sem hangzott el köztük. De mintha beszélgettek volna.
- Figyelj... menj be a sátorba és fújd ki az orrod. - simította meg Castiel Emma haját. Emma bólintott majd Lysander (Lys) - hez fordult.
- Lys... én... köszönöm! Nagyon-nagyon szépen köszönöm!
- Örülök, hogy ott voltam és segíthettem... - ölelte meg Lysander Emmát majd Emma bement a sátorba.
- Hogy nézett ki az a csók? - kérdezte Castiel remegve Lysandert. És Lsander beszámolt róla... Grr... Borzalmas!
- Tehát leterítette és Emma próbálta eltolni magától, de túl gyenge volt hozzá. És majdnem... Megölöm!! - jelentette ki Castiel és megindult, de Lys megrázta elállta az útját.
- Ne csinálj több bajt Emmának! - jelentette ki határozottan Lysander.
- Nem neki lesz baja hanem, Natanielnek! - vágott vissza Castiel. Castiel az a tipikus nem használom az eszem és megverem fajta. Undorító!!! Bár Natanielhez lesz egy két szavam... - Köszi Lys...
- Örömmel tettem Castiel... Csak kérlek ne gyilkolj meg semmit! Mert ha ilyen a hozzáállásod ha Emma itt van azt fogja érezni ha baj van. De neked őt meg kell nyugtatnod! Érted??
- Értem... - sóhajtotta Castiel.
- Akkor menj! És nyugodj le! - utasította Lysander Castielt. Castiel bólintott és bement a sátorba. Hm.. Most hálásak kéne lennem Lysandernek, hogy megmentette a húgom? Hát nem vagyok!Mert Lysander egy arrogáns... középkori, feledékeny bunkó!
<-- Lysander
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése