Suli után Emmával sétáltam haza, boldogan, pletykázva... Egy napszemüveges, kapucnis lány jött velünk szembe. Olyan... ismerős. Amint mellénk ért, megfogta a karom. MI A...?!
- Öh... - néztem ijedten Emmára.
- Celine,Emma! - mosolyodott el.
Én összenéztem Em-mel. Ez a hang...! Alyss?!
- Alyss?? - néztem a lányra.
- Talált! - engedte el a karom. - De most gyerünk! Nem kell, hogy felismerjenek!
Ezzel szinte haza futottunk és egy szót se beszéltünk az egész úton. Hogy ki is Alyss? Az unokatestvérem, akinek angyali hangja van, sok fellépése és rengeteg rajongója. Ő egy... sztár. Már kiskorában is gyönyörű volt és a hangja is. Ő legrendesebb lány akit ismerek!
<-- Kicsi AlyssAmikor beléptünk a házba elkiáltottam magam.
- Anyaaa,Apaaa,Tesóóó itt vaaan Alyss!!!
A bátyám kirontott a konyhából egy újsággal a kezében és Alyss nyakába vetette magát. A bátyám IMÁDJA Alyss-t!
- Naa, ne fojts meg! - tolta el egy idő után Alyss a bátyámat.
- Anyáék hol vannak? - kérdeztem.
- Passz... - Alyss levette a kapucniját és a napszemüvegét.
- Na jó akkor ideje tisztáznom, miért is vagyok itt... - sóhajtotta Alyss. - Menjünk be a nappaliba!
A kis csapat bement a nappaliba. Gyorsan leültünk és mindenki Alyss-ra.
- Nos, ezek szerint nem mondták el a szüleitek... Nálatok fogok lakni és a Sweet amoris-ba fogok járni mint ti... néhány dolog miatt. Ami most nem fontos!
Pár peerc hatás szünet majd mind a 3-man ráugrottunk Alyss-ra. Ez AAAZ!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése