Tegnap Alyss elájult, de ma minden oké és nyalják-falják egymást Castiellel. Celine próbálja elfogadni ezt a tényt, de szerintem nem lehet. És őszintén? Nem is akarom elfogadni! Ha már ilyen jóba lettem Celine-el akkor ideje egy kicsit kihasználnom a helyzetet...! Alyss tudtán kívül elég sokat tett ellenem! Hogy mit? Gazdag, sztár, jól énekel és mindenki szereti! És ha ez nem lett volna elég akkor elvette az ÉN Castielemet! Már általános óta bele vagyok zúgva és most eljutottam addig a pontig, hogy segítsek neki azért, hogy belássa, hogy csak én kellek neki és egymásnak teremtettek. Celine kint ült egyedül a padon és egy krimi könyvet bújt. Én leültem mellé és lehajtottam a fejem.
- Amber? Mi a baj? - csukta össze a könyvét és megfogta a vállamat.
- Én... Aggódok! - nyögtem ki. Tökéletesen színészkedtem és Celine láthatólag be is vette.
- De miért? - nézett rám nagy szemekkel és elkezdte simogatni a hátamat.
- Tudod... Alyss miatt... - itt Celine már teljesen rám koncentrált. -Tudod annyira fura, ami tegnap történt és mintha Castielnek köze lenne hozzá és hát... nem szeretném, ha Alyss is úgy járna mint Deborah. Castiel teljesen kihasználja! Gondolom te is észrevetted, hogy színészkedik... - a számból csak ömlöttek a hazugságok. De jó cél érdekében teszem, nem?
Celine elengedett és egy kicsit nézett a semmibe. Majd felém fordult és belenézett a szemembe. Aztán... Hirtelen felpattant!
- Igazad van! Mind végig annyira tudtam! Az a szemét!
Én hevesen bólogattam majd megfogtam Celine kezét és lehúztam magam mellé.
- Jaj, annyira örülök, hogy te is látod!
- Most mit csináljunk? - kérdezte Celine mosolyogva.
- Nos, te ne aggódj semmin! Elszakítjuk egymástól Castiel-t és Alyss-t!
Még pár percig ujjongtunk majd berohantam a wc-be. Ledobtam a táskám és ráhajoltam a csapra és néztem magam a tükörben.
Celine-t tényleg kedvelem, de egyszerűen muszáj volt, hogy megtegyem. Ebben a pillanatban benyitott Charlott az én egyik legjobb barátnőm akit mostanában lehet egy kicsit elhanyagolok.
- Tényleg megérte? - állt meg előttem csípőre tett kézzel.
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Hát persze, hogy megérte!
- Igen? Belegondoltál már abba, hogy mit teszel? - kezdett el anyáskodni amiből köszönöm szépen nem kérek.
- Képzeld el többször is mint gondolnád! - kezdtem el kiakadni. - Ha igazi barátnő lennél, mint Li akkor segítenél és támogatnál!
Charlottal pár másodpercig farkasszemet néztünk majd sóhajtott egyet és mellém lépett.
- Ahogy akarod... Támogatlak és segítelek mindenben!
- Komolyan?
- Igen! - majd átkarolt, - A legjobb barátnőm vagy szóval itt az ideje, hogy kiálljak melletted.
Charlottal még egy kicsit beszélgettünk majd ott hagyott én pedig néztem magam a tükörben.
Egy képet képzeltem el magam előtt amikor Castiel, rá jön, hogy engem szeret.
<-- Amit képzeltemIgen Castiel belém fog szeretni és együtt fogunk romantikázni!
<-- - Charlott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése