Miután Lysander elment és Castiel meg Emma a sátorban voltak mi is elmentünk. Ma viszont kérdőre akartam vonni a húgomat! Amikor a buszon voltunk, át beszéltük a lányokkal, hogy muszáj odamennem és beszélnem vele. De persze ők is jönnek! :D Ezért hát hátra mentünk Castielékhez - Amber,Li,Iris és én - .
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre. Nos, Lisander köszönt, Castiel oda dobott egy "csá"-t és Emma intett.
- Figyelj Emma beszélhetnénk? - kérdeztem a húgomtól.
- Persze, mondjad! - vont vállat.
- Négyszemközt gondoltam... - motyogtam.
- Nincsenek titkaim Cast és Lys előtt...- legyintett. Fúúú, de felidegesített! Mi ez a stílus, he?? Grr...
- NA JÓ! - kiáltottam rá. Szuper... mindenki minket néz. Gratulálok Celine, ezt elintézted! - Oké! Mi ez a Lysander és Castiel hülyeség? Miért Castiellel jöttél a versenyre? Mi ez az új hülye stílus? Miért változtál meg? Miért nem hiszel nekünk? És miért nem jössz össze Nataniellel ha már tegnap megcsókolt? Hm?! Sokkal jobb hatással lenne rád!
- Celine jól mondja! Hagyd ezt az egészet és jöjj össze a bátyámmal! - értett egyet Amber.
- Csak jót akarunk! - helyeselt Iris.
- Pontosan! - bólogatott Li.
Castiel dühösen nézett ránk, Lysander csóválta a fejét és... Emma remegni kezdett.
- NA JÓ HAGYJÁL ENGEM BÉKÉN! - kiáltott rám. - Nem változtam, sokat, Lysander és Castiel a barátaim, nem jövök össze Nataniellel soha mert nem szeretem és te vagy az aki megváltozott! És nincs magán életem! Tuti hogy leskelődtetek azért tudtok a tegnapi sztoriról!! Elegem van! Csak hagyjatok békén!!
Lysander aki Emmával szembe ült, most fel állt és leguggolt Emma elé.
- Mély levegő... Semmi pánik!! - nyugtatgatta Lisander Emmát. Emma lehunyta a szemét vett egy nagy levegőt majd kifújta és kinyitotta a szemét.
- Jobb? - kérdezte kíváncsian Castiel.
- Assszem... - vont vállat Emma.
- Szerintem most inkább menjetek el... - állt fel Lisander és ránk nézett. Na ide figyelj! Mi jogod van ahoz, hogy elküldj engem? AZ ÉN HÚGOM! Iris meg elkezdett minket rángatni. Szomorúan néztem Amberre.
- Na, jó mást kell kitalálnunk... - jelentette ki határozottan Amber, amikor visszaültünk a helyünkre.
Amber ránézett Emmára. Emma még mindig mérges volt, szóval rákiáltott,
- Ne nézzél, mert visszanézek!!! - kiáltotta Emma. A buszban hangos nevetés tört ki. Még én is elmosolyodtam. És akkor én vagyok a szemét? Amikor őt akarom csak megvédeni?
<--- Castiel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése