A napsütötte idő miatt mindenkinek jó kedve van, nem? Hát a mai reggelünk nekünk korántsem volt, szép meg nyugis. 15 perc ordítozás és rángatás az udvaron aztán ordítozás a folyosón... Hm...
- Lenyugodtál már? - kérdezte a húgom akinek a karját szorongattam a folyosón vörös fejjel.
- NEM! - ordítottam rá. Em sóhajtott egyet én meg próbáltam lenyugodni. 5 perc után kicsavarta a karom.
- Aú! - kaptam oda a karomhoz. Iris egyből mellém termett és megnézte a karom.
- Emma, nyugi! - csóválta Rosy (Rosalia) a fejét.
- Kösz nem! - vágta rá Em.
- CELINE TARTS FÉKEN A HÚGODAT MERT HA NEM, ÉN FOGOM! - ordított rám Amber.
- TE EBBE NE SZÓLJ BELE! - kiáltottam vissza. Igaz egymás mellet álltunk... Na, és itt lett lelki ismeret furdalásom... eddig gond nélkül sértettem és ordítoztam, verekedtem... de most, hogy tegnap nyíltan beszéltünk... már nem megy! A csengő megszólalt és a diákok pedig megindultak a termeik felé. De, még így is feltűnt a szőke Nataniel, a DÖK -elnök (Diákönkormányzat elnöke). Kilépett a DÖK-ös terem ajtaján majd hidegen rászólt Castielre,Amberre,rám, és Em-re.
- Ti 4-en! A DÖK-ös terembe! - intett Nataniel csöppet sem kedvesen. Mind a 4-en megindultunk Nataniel után.
Nataniel becsukta utánunk az ajtót és felénk fordult.
- Mi ez az egész? - kérdezte. Én és Amber (aki mellesleg Nataniel húga) egyszerre kezdtünk el beszélni... jaj nem is beszélni! Kiakadni... Igen ez a jó!
- Csöndet! - intett le minket Nataniel. - Emma, mi történt?
- Nos, kint beszélgettem Castiellel az udvaron és Amber meg Celine letámadtak, hogy mit képzelünk meg ilyenek...
- Na jó... - túrt bele szőke hajába Nataniel. Aranybarna szeme gondterhelten pillantott körbe. - A szerelmi veszekedéseiteket az iskolán kívül rendezzétek...
Nataniel nem tudta befejezni a mondatot. Én és Amber megint kiakadtunk. Nataniel 3 percig bírta...
- Na jó... ELÉG! - kiáltott ránk. Még sosem láttam ilyennek...
- Nem akarok több ilyet! Amber ha elutasítanak próbáld elfogadni! Celine hagyd hadd legyen a húgodnak is magán élete! Emma jól válaszd meg kivel barátkozol! Castiel ne merd elrontani Emmát! - hadarta Nataniel.
- Ne mondd meg mit csináljak, jó?! - kapta fel a vizet Castiel. Nataniel legyintett egyet...
- Emma kérlek ne, Castiellel lógj! - hadartam. - Ki akar használni!
- Ne te dönts el mindent helyettem! - és Emma kellően befejezte a mondatát. Felmutatta a középső ujját majd kiviharzott a teremből. Castiel rám meg Nataniel-re nézett és gúnyosan elmosolyodott. Aztán se szó se semmi elment.
- Otthon beszélünk!!! - hadarta gyorsan Amber és mérgesen elment.
- Köszönöm Nataniel, hogy mellém álltál... - mondtam 2 perc hallgatás után.
- Nem miattad tettem... - kapta el Nataniel a tekintetét. - Most pedig menj!
Erre kitolt az ajtón a folyosóra és becsapta mögöttem az ajtót.
Na jó... ebből elég! MI EZ? VALAMI SPANYOL SOROZAT? HM?! Ki írja az én történetemet! Mert nem tetszik! :o
<---Nataniel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése