Táj futás... már így se sok kedvem volt az egészhez... De az iskolában végleg elment a kedvem az egésztől! Minden olyan volt, mint amilyen szokott! Többnyire... Leadtam az adminisztrációs lapot egy pasinak aki a suliban volt és ezzel foglalkozott. Li,Charlott és Capucine (becenevén:.Carla) még nem voltak a suliba. Váltotta pár szót néhány végzős sráccal majd sajnos amikor az udvaron voltam a bátyám Nataniel feltartott.
- Amber! Az úriember aki a tájfutással foglalkozik szólt nekem, hogy elfelejtetted oda adni az 50 dollár adminisztrációs díjat! - hadarta fontoskodva én meg unottan néztem rá. Hát, hogyne... "Elfelejtettem"!
- Majd kifizeted te... - vontam meg a vállam unottan.
- Amber! Már megint minden pénzed elköltötted?! Értsd meg... - hadarta Nataniel de én közbe vágtam.
- Nincs nálam pénz! Nálad meg van! Tehát ki is tudod fizetni! - tekintettem lezártnak a témát. Aztán... Egy kicsivel arrébb nevetést halottunk... mind a ketten oda kaptuk a fejünket. Emma és Castiel nevettek. Emmán egy aranyos cipő volt, fekete térdig érő szép cica nadrággal, és egy spagetti pántos top... A gyomrom görcsbe rándult... Castielen a szokásos fekete dzseki volt, csőnadrág, sportcipő meg egy rock bandás póló. Hogy nézhet ki Emma ennyire rosszul...? És akkor ő hogy lehet jóba a totál helyes Castiellel? Rápillantottam a mellettem álló bátyámra. Összeszűkült szemmel nézte a jelenetet. Hát igen... neki totálisan bejön Emma. Visszanéztem Castielékre... Emma játékosan meglökte Castielt. És észrevettem a bőrkarkötőt ami Emmán volt. Mindig Castiel, hordja... De... ez azt jelenti, hogy együtt vannak a Táj Futáson? Talán... járnak is? Nem... ez nem lehet! Berohantam a suliba, egyenesen a női mosdóba. És... pont, hogy beértem... rám tört a zokogás! Lerogytam a földre az ajtó előtt... Kb. 6 perc keserves zokogás felálltam és belenéztem a tükörbe. Borzalmasan néztem ki... Feldagadtak a szemeim, elmosódott a sminkem, és lila volt a szám. Ekkor kinyílt az ajtó... Charlott és Li lépett be rajta. Megláttak és tudták, hogy mi történt. Gondolom a bátyám elmondta a történteket. Majd meghálálom neki... egyszer! Megöleltek! Jól esett...
- Mosd meg az arcod! - tanácsolta Charlott miután elengedtek. Én bólintottam és elkezdtem megmosni az arcom. A hideg víz valamennyire meg nyugtatott.
- Utálom... - nyögtem amikor megint könnyek gyülekeztek a szemembe.
- Igazad van! - bólintottak mind ketten.
- Utálom, hogy SZERETEM! - kiáltottam. A lányok lefagytak és a szájuk elé kapták a kezüket. - Utálom, hogyha beszélek vele a gyomromban valami kis pillangók elkezdenek csapkodni, hogy egyből mosolyognom kell ha ránézek, hogy ha a szemébe nézek remegek és ha véletlenül hozzám ér akkor össze akarok esni! - hadartam és a két legjobb barátnőm próbálták át érezni a helyzetet. Pár perc hallgatás után megszólaltam.
- Magamra hagynátok egy kicsit? - néztem a lányokra. Ők megértően bólintottak majd megsimították a hátamat és kimentek a Wc-ből.
<--- Amber
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése